Egészen furcsa. Akkora kupi van a szobámban, hogy nem is tudjjam, hol
kezdjem a rendrakást, ezért inkább blogolok. Logikus lépés, nem?
Egyébként takarítás és nyúl biznisz összefolynak, ma van bátyám 30.
születésnapja, ezért meglepetésszerűen hazahozza a barátnője fél napra.
Szóval nagy családi banzáj készülődik, az ajandék meg 30 darab
különböző nyúl, mert, mert.
Na mindegy, nem erről akartam írni. hanem arról, hogy tiszta hülye
vagyok. Tegnap este egy röpke néhány órára sikerült úgy éreznem
magamat, mint gimiben, amikor én voltam a persona non grata, a fekete
bárány,a  nem trendy, a ciki.  Buborék egyik kapcsolttagja
egy fiatalka lányzó volt, aki pontosan azokat a hullámokat gerjesztette
felém, amelyeket gimiben éveken keresztül kaptam, alaptalan
roszindulat. Persze szerencsétlen lány valószinűleg végig se gondolta,
csak bennem előrobbantotta a régi szép idők emlékét s balszerencséjére
az egész összekapcsolódott bennem. Megint én voltam a béna, a merengős,
akiről mindenki tudja, hogy nem buta, de valamiért mégse lehet vele
beszélni, mert nem elég könnyed, mert folyton elvont dolgokról
gondolkozik. Hiába voltak teljesen átlagos adottságaim, valahogy a fáma
hatására nem jöhettem szóba mint nő, aztán egy idő után önbeteljesítő
vallomásként már én se éreztem annak magamat. Egyedül voltam. Valahogy
ez mind rám tört tegnap a ZPbe, illetve nem is rám tört, hanem pontosan
úgy éreztem magamat, mint akkor, alsóbbrendűnek, abszolút nem menőnek
és végtelenül magányosnak.
Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy hoppá, én egy 21 éves boldog hippi
vagyok és tulajdonképpen bármikor hatástalanítok bárkit, ha éppen arról
van szó, csak többnyire nincs hozzá kedvem, mert minek az nekem, kihalt
már belőlem a vérszomj. Eszembe jutott, hogy van rengeteg fantasztikus
barátom, hogy igenis menő csajnak minösülnék, ha ez még érdekelne, hogy
vérbeli hippi lettem és sokan szeretnek.  Ekkor úgy döntöttem,
elhagyom ezt a negatív karmával felszerelt helyet vagy társaságot vagy
legalábbis estét. Kicsit felnőttem asszem.