Na, megjöttem. A statisztikáról annyit, hogy a freeblog adatai alapján
visszamenőleg betápláltam a rengeteg látogatót (január óta majdnem 4000
nép!! gondolom ismétlődnek, de azért nem rossz :)), szóval így most már
vmi realitás alapja is van a dolognak. Magamat meg letiltottam, szóval
sablonváltáskor nem fog egy nap alatt 150et nőni a cucc 🙂
Na, kérem szépen, visszacsöppentem a pesti lájfba. Naívan elmentem
tanítani, erre kikötöttem a szimpla kiskertben, ami egy remek helyszín
a tanításhoz. Asszem ez volt életem első olyan órája, amire büszke is
voltam. Miután tanítványom távozott, kiszurtam egyik kedvenc
csoporttársamat, aki meglepő mód a nyakamba borult, aminek nagyon
örültem, az a tipikus kellemes meglepetés kategoria. Ezek után a
Kártyással találkoztam és szingapuri exbarátnőjével, aki egy
határozottan aranyos jelenség. Megittunk egy fröccsöt ls most itthon
ülök, várom, hogy buborék manifesztálódjon.
A lábam jelentem teljesesn zöld és lila, hyper szexi, mit ne mondjak.
Egyik lábamon véraláfutás, másikon zöld duzzanatok, pont úgy festek,
mint aki 3 napot sátorzott egy tehénlegelő közepén Csehország mélyén
egy metál fesztivál alkalmából. A vicc az egészben az, hogy eme
fantasztikus sérüléseket utolsó nap, azaz tegnap szereztem vmelyik
átszállás alatt, miközben vasúti sineken bukdácsoltam egy hátizsák,
rengeteg májkrém és egy hálózsák társaságában. Akkorát puffantam, jó
volt nézni. A Színésznő fog jót röhögni, aki PePszi tanulás alatt
attrakcióként mutogatta ellilult-zöldül, stb lábát. Sikerült a molón
egy korhadt léc segítségével bezuhannia a Dunába. Ezek után kb 1
hónapon keresztül ez volt az egyik visszatérő témánk. Annyira talán nem
izgi, de feletébb poén.
Így 3 kvn és egy nagy fröccsön túl már egész sok dolog feletébb vicces.
Na de nézzük Csehországot. Jó grafománként irogattam rengeteget az
úton, csak most lusta vagyok elmászni az utinaplómért, szóval
hasraütésszerűen megosztom veletek, ami eszembe jut.
Lényeg, ami lényeg, Masters of Rockra mentünk, ami helyileg Vizoviceban
van, ami egy isten háta mögötti falu, a vasuti sineknek konkrétan ott
van végük. Brnoig volt jegyünk, reggel 6kor indultunk, 10re már ott is
voltunk. Kis érdeklődés után sikerült megtudnunk, hogy 3 átszállással s
3h30 vonatozással tudjuk megközelíteni Vizovicet. Délután 3ra már ott
is voltunk, volt pár vonat, amire már nem fértünk föl. Ahogy
közeledtünk a helyszínhez, úgy sürüsödtek a
gót-rokker-dark-részeg-whatever népek s persze fokozódott a hangulat
is. Az odafele út fénypontja az utolsó szakasz volt,
Otrokovice-Vizovice közt (ha ez bárkinek is mond bármit is). Itt már
egy ilyen inter-pici tipusú szerelvényen utaztunk, ami ugyebár inkább
hasonlít egy HÉVre, mint egy vonatra. Képzeljétek el, amikor a
kelleténél tizszer annyian vannak egy ilyen árgányon, mindenki talpig
szögben és bőrben, nyakában a sátorral, hálózsákkal és vérében rengeteg
piával (Csehországban nem véletlenül olcsó a sőr…). Ülőhelyünk persze
nuku, Volkovval hát álltunk az egész úton (kb egy óra). Volt ott
minden. A nemdohányzó szerelvény egy emberként pőfékelte az olcsó
mahorkát (vettem is fantasztikus, Sparta névre hallgató rémcigit a
gyűjteményembe), énekelte az ismertebb, hamisabbnál hamisabb metál
indulokat és vedelte a szeszt. Mindezt tűző napon, délután 3kor. Egy
percig elgondolkodtam, hogy talán nem vagyok normális, hogy én mikre
válalkoztam, de Volkov örök nyugalma elhessegette negatív
gondolataimat, a csehek érdeklödő kedvessége meg feloldott engem is
(adták belém az ingyen sört és jagert). A vonat kertvárosokon zötyögött
át és kb minden bokorban megállt. Időnként konszolidált, dolgozó
emberek is fel akartak szálni, párjuk a vonat láttán eltántordtak az
ötlettől, mások merészen felszálltak. Így történt ez egy nagyon szürke
burokrata, öltönyös, aktatáskás ötvenes pasassal is, aki felszállt, vki
kezébe nyomott egy sört, ami jóízűen meghúzott a nép legnagyobb
örömére, meg lett tapsolva és szorítottak neki egy kis helyett a
vészfék és a budi között. Egy idő után megjelent a kalauz, egy 20
dekás, középkorú domina, aki fél perc alatt rendett rakott a vonaton,
szigorúan ráüvöltött mindenkire, hogy azonnal oltsák el a cigiket.
Érdekes volt 2 méter magas viking harcosokat látni megjuhászkodni egy
másodperc alatt. Szóval ez volt az odaút.