Na ilyet is utoljára múlt év szigetkor csináltam… Kicsit besürűsödött
minden. Mesélnivalóm töményen sok van, de meglepő mód, most nem lesz rá
időm, mert 6kor tanítok (semmi kedvem, de kell a pénz) és asszem gyalog
megyek.
Annyit szeretnék még itten mondani, mivel úgyis rengeteget fogok írni,
ezért inkább darabolom a dolgokat, hogy Veszprémi kiruccanásom végül
nem egy fél napra, hanem hosszabbra sikerült, azaz sikerült lekésnem
egy vonatot (21 évesen ez szép teljesítmény, mondjuk Freud asszem sokat
mosolyogna eme akciómon). Életem egyik legvicessebb estéje volt asszem,
Phage drága kicsit, huhu, na jó, nem adjuk ki a többieket, lényeg, hogy
időnként azon gondolkodtam, hogy fel fog a robbani alattam egy
puskaporos hordó, vagy sem. Ezzel együtt remekül szórakoztam és
teljesen jól felépültem pesti krizisemből, bár kicsit álomkóros lettem
a kevés alávstól és a rengeteg vonatozástól. Ezzennel most itt
félbeszakítom magamat, lassan elindulok, elvileg másfél óra múlva
leszek itthon, de franc tudja, kivel futok össze, illetve, hogy mi
történik, vettem egy új Virginia Woolfot, The Years (pontosabban
anyukám drága vette nekem), szóval lehet, hogy abba fulladok. Vagy fene
se tudja. Ezt most jól megaszondtam 🙂