Nah. A tegnapi napom már megint ezer évig tartott, annyi dolog történt.
Valahol este 6 körül sürűsödtek be a dolgok, amikor Phage-el (aki
egyébként már dél óta vidított engem Pesten) a Jászai környékén éppen
egy kisebb mélypontból próbáltunk kikeveredni, amikor Zosia csörrent
rám, hogy leszakadt a papucs a lábáról a Nyugatinál és azonnal
csináljak valamit. Phage-et felraktam egy villamosra, ekkor előbukkant
E maga, aki a szívbajt hozta rám, de kedvesen fel tudott ajánlani egy
pár cipőt Zosianak. Miközben az életmentő cipőre vártunk,
visszaviharzott Phage, aki lányos zavarában rossz irányba szállt fel a
villamosra és egyébként se volt annyi kedve elmenni, most, hogy így
jobban belegondol. Össznépileg felrontottunk Ehez Szívek Szállódáját
nézni. Állítom, hogy az Őrült Nők ketrece semmi ahhoz képest, amit ott
le tudtunk vágni. Az ember mindig azt hiszi, hogy Almodóvar teljesen
abszurd életképeket kreál filmjeibe, hááát, ebben nem vagyok annyira
biztos.
Itt most próbájatok elképzelni egy üres lakást tele 4 darab nővel, aki
mind nagyon mond valamit, aminek többnyire semmi köze ahhoz, amit a
többiek mondanak. A nőket szövevényes érzelmi szálak és krizisek fűzik
egymáshoz, s egy sorozatot néznek, melyet kettő imád, kettő meg nem is
ismer, de szüntelen fikáz. Zosia mély dekoltázst igényelt tőlünk,
romantikus utazáshoz, nagy nehezen meggyőztük, hogy egy sima melltartó
bőven megteszi. Megcsodáltuk frissen vásárolt Intimissimi bugyiját,
melyen elég bizárr helyen van egy lyukk. Eközben Phage-el próbáltuk
feldolgozni előbbi mélypontunkat s próbáltam rendezni Evel kicsit zűrös
viszonyunkat. E szerencsétlen szüntelen köhögött. Egy idő után beállt
az a feletébb abszurd helyzet, hogy mire sikerült kibékülnöm az egyik
nővel, addigra biztosan összezörrentem egy másikkal.
Késöbb kikötöttünk ZPnél, ahol a sor láttán megfutamodva lepasszoltunk
Zosiat kettő darab fiatalkorú fiúkának, majd hármasban kaja után
caplattunk. Fél10kor Phage-et is felraktuk egy buszra Veszprém felé,
elég érdekes lelki és érzelmi állapotban. Evel belebotlottunk a
Kártyásba és egész klikkjébe. Szingapúri sztyúárdesz által elbűvölve
követtünk őket a világ végére, konkrétan a Copacabanába, ami kellemes,
sznob és tök üres volt. Innen a nép tova ment isten tudja hova, én meg
utolértem buborékot a Sarkban. Addigra már annyi lefárasztott az
állandó őrült női társaság, hogy a Sarkba esve, amikor a nagyon
valószínűleg leszbikus pultosnő leédesemezett és szóba elegyedett
velem, már sikítozni se volt erőm. Emelett Volkovtól kértem
lelkisegélyt az éjszaka közepén, aki volt olyan aranyos és felhívott
Pécsről és lelket öntött belém.
Buborékkal spontán felindulásból sétálni kezdtünk, eredetileg hazafelé,
de valahogy elragadott minket a beszélgetés és nem nagyon érdekelt
minket a hideg és a hajnali óra, életem egyik legőszintébb
beszélgetésébe fulladtunk. Erről most hirtelen nem is tudok többet
írni, mert még nem egészen dolgoztam fel a történteket, lényeg, hogy
nem is emléxem, mikor nyílt meg nekem ennyire valaki és mikor láttam
utoljára egy ennyire őszinte embert. Meghatódtam, csak a nap korábbi
eseményei már eléggé lestrapáltak érzelmileg, így valószínű, hogy csak
napok múlva fog bennem az egész lecsapódni.
Mélyérzelmi traccsunkat időnként megszakították az alvó Rózsadomb
abszurd életképei, pl egy erősen benyomott nőci, aki elviharzott
mellettünk hajnali 4kor és szemlátomást nagyon szenvedett, hogy
egyenesen menjen (nem nagyon sikerült neki). Buborékkal voltunk olyan
rosszindulatúak, hogy röhögőgörcsöt kapjunk szegény csajon,
mentségünkre legyen mondva, hangoztattuk sürűn, hogy mi is szoktunk
ilyen állapotban közlekedni. Kicsit késöbb egy életunt biciklifutár
rotyogott el elöttünk minimális sebességgel, váltója egyfolytábban
kattogott, ő meg csak tekert apatikusan hegynek fölfelé és nem zavarta,
hogy alig halad.
Vmikor f6-6 körül ágyba is kerültem, most meg itt ülök, szokásos bamba
tekintetemmel, azon tanakodok, hogy mégis csak vizitúrázok vasárnaptól,
tenni is kéne vmi az ügy érdekében. Ennek örömére hát elmegyek
Panzerral kvzni, akit a tegnapi spontán nőuralom miatt kénytelen voltam
lemondani.