Pocsékul érzem magamat és nem akarom kifejteni, hogy miért. Kéne vki,
aki itt van, aki elrángatna valahova, akivel be lehetne rúgni, aki nem
mondana semmit, nem akarna semmit se megoldani, sőt, lecsapna, ha
bármit is akarnék tőle kérdezni, egyszerűen csak elterelné a
figyelmemet. Tulajdonképpen van is egy ilyen ember és ő buborék, csak
ki tudja, hogy rám ér-e.
Vizitúráról elöbb jöttem fel, jól látjátok. Most köntörfalazhatnék, meg
szépíthetném a dolgokat, de azért jöttem fel, mert sikítófrászt kaptam
Phage-től és nem voltam hajlandó tovább elfojtani a dűhömet. Életemben
elöször szapulok valalkit név szerint a blogomon, azaz, nem szapulom,
csak tényközlök, hogy agybajt kaptam tőle. Attól még simán lehet, hogy
a hiba az én készülékemben van.
Emellett persze a körülmények is pöttyet fárasztóak voltak, de ez még
annyira nem volt drámai (bár az ezredik szúnyogcsípésnél és a hetedik
májkrém konzerv után már erősen gondolkodtam, hogy miért is jó nekem ez
az egész). Ugyan csak kellemetlen volt, hogy a társaság (mely annyira
nincs összeszokva, sőt egyáltalán nincs) kezdett nagyon szétesni, az
ellentétek és a szimpátiák szembetünőek lettek és persze, hogy ez kihat
mindenkinek a kedvére. Maradhattam volna, mert tudtam volna kezelni a
helyzeteket, ha más nem, akkor kicsit kikelek magamból (mint ahogy az
meg is történt), de alapvetően nem azért mentem, hogy emberekkel
üvöltözzek, főleg nem a Phage-el, akivel elvileg euforikusan jóba
vagyok. Mondjuk üvöltözni azért sikerült egy moderáltat, ami bevallom,
hihetetlen jól esett. Anyway. Ez a nyár hihetetlen rövid, ahhoz képest,
hogy milyen hosszú lesz a következő év. Nem szeretnék tehát olyan
dolgokat csinálni, amikhez annyira nincs kedvem. Hiába élem túl, inkább
eljöttem az én kedves Pestemre.
Tegnap éjfélkor találkoztam buborékkal, akivel egy röpke 2 órát
élménybeszámoló címszó alatt átabszurdkodtunk egy szökőkút
segítségével. Szeretem ezt a várost, főleg éjszaka. Meg buborékot is
nagyon szeretem és ha már itt tartunk, megjegyezném, hogy soha többet
nem fogok innen kicenzúrázni olyan dolgokat, amiket nem akarok. Azon az
ominózus estén, amikor sok ouzo és sok fröccs volt, akkor buborék
társaságában voltam, meg Rel, aki egy idő után elment és kettesben
maradtunk. Buborék Shakespeare-ket szavalt és szó, mi szó, pöttyet be
volt csípve. Na. Eztet akkor nem írtam le, mert nem akartam kedélyeket
borzolni, de nem fogok itten ködösítési akciókba fulladni, senki
kedvéért. Ami nincs ezen a blogon, az az, amit egy zsúfolt kocsmában
nem mondanék el.
Egyébként meg a rohadt Linktár el van tolódva, csak tudnám miééééért.
Akinek van tippje, segítsen, én most ünnepélyesen lehúzom magamat a
budin és vmi aktív punnyadást produkálok.
Egyébként vizitúrázni jó. Csak meg kell válogatni, hogy kivel.