Nem tudok mit kezdeni magammal. Semmi lendület nincs bennem, egészen zavaró. Mint aki nem is ébredt ma még föl.
Na mindegy, mik is történtek velem az elmúlt napokban?
Feljöttem Pécsről, ahol marha kellemesen üdültem egy kicsit túl keveset. Volkovtól többnyire el kell ájulni, legyen ennyi elég.
Itthon folytattam mozi maratonomat bátyámmal és megnéztük az Oldboy c.
koreai filmet, ami többynire egy pszicho-izé, nem tudom k ategorizálni,
de rémes. Aki nem akarja tudni, miről szól, hagyja ki ezt a bekezdést.
Szóval annyi egy lényeg, hogy egy palit bezárnak 15 évre egy ilyen
magánbörtönbe, amikro kijön meg szeretne rájönni, hogy ki zárta be és
miért. Találkozik is a pasassal, aki bezárta,a ki add neki pár napot,
jöjjön rá, mit követett el. Közben a pasi találkozik egy fiatal sushi
szakácsnővel, akivel persze jóba lesz és khm, szóval dúl a láv.
Nyomozás stb után kiderül, hogy azért zárta be a pasi, mert még gimiben
ő szerelmes volt a saját húgába, akivel szexuális kapcsolatot is
fenntartott (hát, hogy én ezt milyen szépen mondtam), ezt a
szerencsétlen főhősünk véletlenül megtudta és elterjjesztett vmi
pletykát, minek következményében a húg öngyilkos lett. (eléggé
görögtragédia fíling, de sebaj). Azt hinnénk, hogy 15 év elzárás elég
büntetés volt, de egy frászt, kiderül, hogy az aranyos sushi szkácsnő
nem más, mint a lánya a főhősnek. Lelkiterror fantasztikum. Ezt az
elmebeteg frogatókönyvírót… Képileg is van benne egy két 
izgalom, pl a főhős kivágja saját nyelvét egy ollóval, illetve az
elején bezabál egy élő polipot csak úgy, két pofára (számomra teljesen
érthetetlen, hogy ezt hogyan valósította meg a színész).
Na. Szóval film kissé sokkoló volt. A nap folytatása is. Kedvenc
pincércsajom majdnem meghalt egy autóbalesetben, nem lett semmi bajuk,
de azért mégis, a sokk és a felfedezés, hogy az emberek bárhol és
bármikor meghalhatnak, kurvára leszarja mindenki, hogy te erről mit
gondolsz, hogy te egy mondat felénél voltál, hogy te másnap moziba
akartál vele menni, hogy tegnap vesztettek össze és még ki kell
békülnötök, lószart.
Találkoztam a Kártyással is, akivel egy érdekes beszélgetést
folytattam. Ő minimum a harmadik ember, de lehet, hogy inkább a
negyedik, aki hirtelen megnyílik, mondhatni megtörik és elkezdi nekem
mondani, hogy ő milyen ember is tulajdonképpen, amit én már évek óta
tudok, de annyira nem hallgatott rám senki, meg annyira nem akarta az
illető visszaigazolni, hogy igazam van, hogy most kicsit sokként kapom
ezeket a vallomásokat. Oké, hogy Kasszandra vagyok és valahol örülnöm
kéne, hogy ilyen emberismerő vagyok, meg valószinűleg elég ó barát is,
de obb lett volna, ha nem lenne igazam.
Marha megviselten mentem haza és olyan rémségeket álmodtam, hogy az
valami fantasztikus. Előjöttek az éppen aktuális fosjaim (E és buborék
krizis), illetve a régi ismétlődő paráim (állok vmi nagyon magas pózna
tetején és le kell másznom, de félek, ha ugrok viszont meghalok/ valami
nagyon keskeny pallón kell átmennem, ami magasan van és félő, hogy
leesek). Szóval remek állapotban ébredtem, na.

Hm, igényt tartanak a gépre, majd késöb folytatom. Egyébként meg vihar
lesz, ez megnyugtat, mos tmár legalább tudom mitől vagyok ilyen
szétesve.