Tegnapi nyárbucsúztató partym valami teljesen másba fulladt. Ami nem
kötelezően rossz, csak én úgy indultam el, hogy magamba öntök egy adag
szeszt, aztán elhülyéskedünk buborékkal, azt minden jó lesz és vége a
nyárnak. Ehhez képest annyira sok szesz nem folyt, palacsintát
zabáltunk és próbáltam rájönni, hogy lelkivilágom mennyire defektes.
Ebből két lehetőség van: vagy egyáltalán nem és csak buborék
hallucinált kissé kialvatlanul, vagy tulajdonképpen nem annyira, csak
vannak problematikus pontok, amikkel egyszer szembe kéne nézni és akkor
minden jó. Asszem a második lehetőség esete forog fenn. Na mindegy,
érdekes volt ez az egész, nem kötelezően kellemes, de mindenképpen
hatásos. Mondhatni könyebb vagyok pár titokkal, amikről én se tudtam,
hogy léteznek. Ja és erősen elgondolkodtam, hogy lehet, hogy vége sincs
a nyárnak még egy kis ideig…

Közben itt nagyokat tüsszögök, f5kor találkozok a Színésznővel végre
(ezer éve nem láttam), majd Csvel (őt csak Sziget óta nem láttam, höh,
az is egy ideje volt már…). Este  jön Volkov, akiről tegnap este
kiderült, hogy Pesten van, amit valahogy mindenki tudott, csak én
értettem félre valamit… De nem vagyok egy szívbajos alkat, szóval egy
gyors programváltoztatással simán meglátogattam a drága embert (kinek
haja mostanság túl rövid, amit szóvá is tettem).

Röviden és tömören ennyi. Mostanság az egyébként több központú
társasági életem eléggé beszükűlt, ami nem véletlen, meg nagyon
kellemes sok szempontból, de lassan visszaterjeszkedik szokásos
orbitális káoszába, lásd a mai napomat is 🙂 Még írhatnék a büféről,
majd talán fogok is, de momentán megfulladok a szobámban és szerintem
itt már egy egész fauna éldegél, ami ezennel felszámolnék
ünnepélyesen…