Lehetséges, hogy nem Méheket kéne hallgatni itt ébredés után kevéssel, tiszta hülye leszek egész nap…
Comment funkcióm visszatért, ez kezdetnek jó. A többit meg majd
szerintem fokozatosan fogom pofozgatni, nem lesz itt semmi über
komplikáció, volt már elég csicsás blogom, bőven  jó lesz egy két
hangulat elem, azt pápá.
Különben biztos rengeteg dolog történt velem. Pl talán azt is szinte
elfelejtettem ide leírni, hoyg Volkov drága már megint(de most már
végleg) nem része az életemnek. A pénteki bulin sikerült is kissé
szétcsapnia magát. De ezt talán hagyjuk. Mármint Volkovot. A buli
egyébként így pár nap távlatában határozottan jó volt, bár én kettő
darab masszív adag abszinthot valami olyan szinten berúgtam, hogy már
rég volt ilyen. Ezzel együtt a visszajelzések alapján annyira nem volt
tragikus, amit produkáltam, mindössze a magánhangzók és az r betűk
tüntek el beszédemből (a legrosszabb az egészben, hogy ezt még én is
érzékeltem belülről). Elmeséltettem pár emberrel a történéseket és
döbbenten konstatáltam, hogy egy-két mozzanat nekem nagyon ködös.
Ennyit a legendás memoriámról… Találtam magamon egy darab lila foltot
(a karomon, teljesen abszurd helyen), aminek eredetére nem emléxem, de
ez valószínűleg nem jelent semmit…
Szóval ennyit a péntekről. A szombatot már egy fokkal depresszíósabban
töltöttem, de hála E masszív beavatkkozásának, meg egy kiadós
beszélgetésnek a Színésznővel, sikerült megélnem az estét, amikor meg
buborékkal egy tulajdonképpen elég vicces krizist produkáltunk, amitől
aztán jobb lett minden. Tegnap meg itthon alukáltam békésen, amikor
belém nyilalt, hogy talán lesson plant is kéne gyártani a mai órára,
belenyilalás, melyet boszi elég gyorsan és nyomatékosan megerősített
telefonon. Közben meg 7re mentem színházba, szóval enyhe mérgezett egér
üzemmódban megcsináltam azt a két rohadt lesson plant (amire nem kaptam
semmilyen jellegű visszajelzést, se boszitól se Stefka anyánktól, ami
azért egy kicsit érdekes). Ezek után elrohantunk Evel bele a színházba,
ahova tulajdonképpen azért mentünk, mert buborék volt/van a rendező
aszisztens. Közben aztán rájöttem, hogy ennél egy fokkal több embert
ismerek  a sztorival kapcsolatosan. A darab alatt (ami egy
kellemes limonádé valami, totális keleti mese az egész) frankó
röhögőgörcsök törtek rám, mert épp ilyen cinizmus rohamot kaptam és
egyes színészpalántákat nagyon nem bírtam idegekkel. Aztán
fogyasztottunk egy kis ingyen szeszt (mármint én), meg fasírtot, meg
hasonlókat és léptünk Szimpla felé, amit megcsináltak és marha jó lett.
Mármint nem reklámozom, mert szeretnék tudni azért leülni a
törzshelyemen, de marha jó az alsó rész, ez a nagy büdös igazság.
Na, indulnom kell, bár semmi de semmi kedvem Kispesten dekkolni és a
hülye Stefka fejét bámulni (ha egy nap ráakad a blogomra, jó nagy
szarban vagyok).
Ja és most ilyen “tudatosan eszem, azaz tudatosan _nem_ eszem”
korszakomban vagyok, mert a multkor nem jött rám valamelyik gatyám,
amin kisebb depresszíós rohamot kaptam (és majdnem lekéstem a hülye
francia suli buszt). Mellesleg, most valahogy úgy dereng, hogy ez
valahogy álmomban is előjött, a hajammal egyetemben, ami már egy
totális szénaboglya. Fodrászhoz nem megyek, végre megfelelő a hossza,
csak kissé tré a vége, szóval régi szép idők jelleggel anyukámat fogom
bevetni.
Hát asszem sikerült egy valag jelentéktelen dologgal teleírogatnom a
blogomat… A lényegesebb kérdéseket majd kicsit késöbb vitatom meg.