Látom, olvasgatnak engem hajnalban is, helyes, helyes, jó is az éjszakai élet 😉
Határozottan jó kedvem van, most, ahogy ígynagy nehezen kitéptem
magamat az ágyból. Gyorsan kaptok tőlem egy álmot, aztán rohanok (ha
van időm, még a toxikra is írok valamit, amire asszem kivételesen
büszke vagyok).
Szóval ezúttal nem rohadó csecsemő hullákat dobáltam ki fűkunyhók
ablakán malária járványra hivatkozva, hanem egyetemre mentem. Az
egyetem egy nagy, tiszteletet parancsoló épület volt, egy rakás marha
széles lépcsővel, míg eljutottál a kapuhoz. Én a lépcső legalján álltam
és nem láttam az épület tetejét. Valami fontos emberrel beszéltem, hogy
nekem be kéne iratkoznom, mert új szakot kezdtem, ami asszem  a
kiegészítő angol volt (de lehet, hogy az ÖsszeHasonlító irodalom),
lényeg, hogy múlt héten kellett volna, de akkor dolgoztam és akor most
szeretnék. Erre legnagyobb meglepetésemre közölte velem kedvesen a
pasas, hogy már be lett iratkozva helyettem, az indexemet is
kitöltötték, felvették a tanegységeimet is, semmi baj, csak menjek
vele, a tankönyveket oda kéne adnia. Ekkor rövid úton leszakadt az
állam. Utópia egyetem…

Más. Tudom, hogy anyukám egy finom nő, de miért dől a kölni illat a
köntöséből? Mert, hogy én attól tüsszögök… Jah, a Mechwarton lehet
kapni 1literes kiszerelésű lenvendula kölni 400 forintért… ha férfi
lennék és szemét (bár ez szószaporítás, höhö, na jó, elég a hülye
feminista dumából), akkor betáraznék húsvétra…