Olyan merengős hangulatba keveredtem. Ami mindenféle képen jobb, mint
az eggyel ezelötti dühös izé, amiben ültem. Szóval most az elszállt
zene, hangulatfény, cigi füst és magány állapotban vagyok. Csak nem
tudom hova vezet. Arról nem is beszélve, hogy a hangulatfényen kivül
semmi se stimmel. Lehet, hogy zenét éppenséggel még cserélhetnék is, de
talán lehet, hogy simán csak bele kéne vetnem magamat valami kellemes
olvasmányba…Ezt a témát jól megszívtam valamelyik hajnalban, amikor
Elfriede Jelinektől felfordult gyomorral valami softabb olvasmány után
kutatva egy Marguerite Durasra akadtam, aminek a huszadik oldalánál
erősen elgondolkodtam, hogy esetleg soha többet nem olvasok semmit,
amire azt mondják, hogy marha jó (mellesleg jogosan mondják, de én nem
bírom ezt a stresszt). lehet, hogy Agatha Christie-t, Stephen Kinget,
Barbara Catlandot és hasonló remekműveket (a maguk műfajukban jók, de
mit kezdjek a műfajjal?). Attól legalább nem kapnék lelkibajt. Na, majd kitalálok valamit. Mindig kitalálok vmit.