Pff, ma kétségkivül mindenki más is meg van hülyülve. Az egy dolog,
hogy én szerintem egyszerűen kimerültségből adódóan fizikailag
lerobbantam, de Cs drága egy értelmes mondatot nem tud artikulálni, R
össze-vissza beszél, buborékot ott hagytam a Rákóczi út közepén (majd
elmentem érte a Mechwartra röhögni egy sort  magunkon). Szóval
asszem voltunk már kipihentebbek és kiegyensúlyozatabbak is.
Megyek, bedőlök az ágyba, ami igazán nem jelent semmit, mert ott fogom
olvasni azt a nagy valag pedagógiai szakcikket, amit két hete kaptam az
Uwetól (aki a konzulensem). Csak az a baj, hogy nagy ívben szarok a
motiváció témakörére, legyen az egy vegyes színtű osztályban, vagy nem.
Nem érdekel a pedagógia. Szívesen tanítok, de nekem ne mondja meg egy
könyv se, hogy milyen elméletek szerint cselekedjek. Amikor a gyerek az
ablakban lóg, akkor úgyis dobhatom az egész módszertanomat a fenébe és
üvölthetek torkaszakadtából, hogy azonnal szálljon le onnan. Lehet,
hogy ez az enyhe fasizmussal egyenlő, de szerintem a pedagógiai érzék
fejleszthető. De nem kreálható. Ha nincs valakiben, akkor nem attól
lesz, hogy elolvas egy rakat könyvet a témával kapcsolatosan, mert
attól még nem tudja őket alkalmazni. Szóval baromság az egész, no.
Egész nap Algopyrint zabáltam, fekete teát vedeltem és TATUt
hallgattam, lehet, hogy ez káros az egészségre, így egyszerre az egész.

Mental note: szívem szerint írnék Phage-nek egy levelet, hogy térjen
már észhez és ne legyen ilyen butus, de sajnos sejtem, hogy semmi
értelme. Kiváncsi vagyok, hogy ki fog e belőlem valaha halni az a naív
feltételezés, hogy mindent meg lehet beszélni….

Te jó ég, a lényeget majd elfelejtettem: Apám régi munkatársa jött
látogatóba Jordániából, úszunk az arab sütikben (amik maguk is úsznak a
pisztáciában és a mézben), meg az arakban (ami az ouzo arab
megfelelője, szerintem ezerszer jobb). Szóval gyermekkorom ízeiben
élvezkedek, leszarva feles kilóimat.