Bármibe fogadok, hogy bátyámék blogírás kellős közepén fognak berobbani. Csak mert miért is ne.
Szóval.
Kissé hosszúra sikerült a tegnapi nap. Szó se róla, feletébb kellemesre, csak pöttyet hosszadalmasra.
2 helyett f3ra már oda is értem a Moszkvára, ahonnan felbuszoztuk
magunkat a Normafához, ahol kicsit tébláboltunk, libikókáztunk (Cs-vel
sikerült kiegyensúlyoznunk a dolgot, remélhetőleg R-nek sikerült időben
beállítania a fokuszt, meg egyéb manuális hülyeségeket és meg lettünk
örökítve).
Éééés, valóban hazajött egész családom és abban a percben
összeférhetetlenség alakult ki mindenki és mindenki között, többnyire
velem, mert miért is ne, miért akarok én szakdolgozatot írni az
elkövetkezendő két napban, írtam volna az elmúlt két napban, amikor
bocs, véletlenül pihenni szándékoztam és olyan haszontalan dolgokat
csináltam, mint kirándultam és olvastam, ami mostanság valóban minden
nap megtehetek.
Egy szó, mint száz, nem fogjátok megtudni (minden esetre nem most) a
tegnapi este kellemes hangulatát, mert most sürgös idegeskednivalóm
akad.