Tudjátok mit csináltam eddig? Drága Sztefka két szép szeméért hallgattam magunkat boszival egy kazin, ahol magyarul éppen tervezzük valamelyik óránkat és ezt gépeltem be wordbe angolul.
Mindezt teljesen hobbi szinten, szíveségből (magyarul nekem nem kell).
Jelzem Sztefka sokat nőt a szememben, vagy a kapcsolatunk javult, vagy,
hogy kell ezt megfogalmazni, minden esetre abszolút szimpatikus
szereplővé nőtte ki magát itt az elmúlt két hónap alatt. De az agyam
egy picit szétáll ettől az akciótól, az tény. Meg főleg a nagylábujjam,
mert azzal nyomkodtam a pause gombot a földön lévő hi-fin 🙂
Egyébként végig gondoltam hirtelen tanulmányi meg stb pályafutásomat
amióta pesten vagyok és bármennyire is éreztem úgy, hogy kicsit benőtt
a fejem lágya, voltaképpen ugyan olyan vagyok, mint 17 évesen. Ha
belekényszerítenek valamibe, amibe nem akarok belemenni, akkor teljes
mértékben eltűnnik belőlem az alázat és a tisztelettudat minden nyoma
(már így sincs bennem túl sok ezekből). Igaza volt kedvenc
angoltanáromnak, Nyuszifülnek, hogy engem rengetegszer fognak kirugni a
munkámból. Most tanakodhatnék, hogy ennek örüljek, vagy nem, de nincs
túl sok választásom, nem szoktam tudni befogni a nagy pofámat. De azért kompezálok mindenfélékkel (mármint erősen remélem). Pl. a legendás szerény természetemmel 🙂