Hát… van, hogy az ember este valahogy belejön a fröccsözésbe,
ilyenkor azt hiszem nem elvárható, hogy 5 óra alvás után fitten és üdén
keljen fel. Bár “szerencsére” egészen ideges vagyok, az ébren tart.
Valahogy mintha egy teljesen abszurd baromságba keveredtem volna és
csak egyre mélyebbre süppedek ebbe a szarba, pont amikor ki akarom
dumálni magamat az egészből. Érti a halál. Kb azt se értem, amit ide
írok, mert nem tudom, mit gondoljak. Csak azt tudom, hogy nem bírom
azt, ha egy kedves barátomra gondolva hirtelen rámtör a gyomorgörcs,
mert az illető “pillanatnyilag nem kapcsolható”, nem áll veled szóba,
vagy szóba áll, de két mondat után megbánt, maga se tudja miért. Persze
persze, önsajnálkozás rulz, de reggel, zuhan, smink, hajszárítás és kv
elött az embertől nem lehet elvárni, hogy nagyon konstruktív gondolatai
legyenek. Csak egyszerűen nem értem, nem értem, ha egyszer valaki
életerőt akar belém lehelni, akkor miért olyanokat csinál, amik pont
elveszik minden életkedvemet? Homeopátia?