Miközben épp azon sopánkodtam itthon, hogy tiszta érzelmi frigiditásba
fulladtam ebben a félévben (ami persze hülyeség, de ilyenkor az ember
teljesen meg van győzödve, hogy igaza van, mert persze, miért is ne),
szóval miközben épp R mondatán filóztam, miszerint nem is az, hogy
kisimult az idegrendszerünk, de mintha nem is lenne idegrendszerünk,
egyszer csak rámcsörrent buborék, mire eszembe jutott, hogy élek. vagy
valami hasonló. lecsoszogtam a jászaira, ahol buborékot nagy
diskurzusban találtam egy homlesszel, aki épp azt ecsetelte nekünk (egy
nagydarab szakállas fazon volt, rendkivül jó dumával), hogy segített
egy költözésnél és cserébe kapott két zsák ruhát, amit azóta vonszol,
de nem tud vele mit kezdeni, mert mind női ruha. ezt demonstrálandó elő
is rántott egy szoknyát, hogy ezt ugyan má hogyan vegye fel. előrántott
még egy 80as évekbeli sportshortot is (na ilyen szó tuti nincs, de
sebaj, köztudottan nem tudok magyarul), hogy ezzel a tanga bugyival
itten ni meg mit kezdjen. szóval érzelmi nihil, frigid, stb állapotom
itt valahol el is szállt, adtunk 100 pénzt az embernek, majd emelkedett
hangulatban letámadtuk a buszmegállót, ahol elmajszoltam a frissen
kapott szerencsesütimet és egészen szerencsésnek és hepinek éreztem
magamat. ennyit pest interaktívitásáról.