No, kissé sebtiben kellett távoznom pénteken pestről, igaz én akartam
blogot írni, csak épp nem ment a freeblog, vagy nem tudom mi. Lényeg,
ami lényeg, voltam Bécsben egy laza hétvégére. Most megint próbálhatom
kifejteni a kifejthetetlent, lényeg, hogy nagyon nagyon jó volt,
őszinte és érzelmes, nyugodt és olyan simogató. Ennél jobb jelzőket ne
várjon tőlem senki. Megy még alattama v onat, kicsit még mindig rajtam
van az utazási hibbantság, mind a kétszer tiszta kaland volt elérni a
vonatot, de már megszoktam, hogy kicsit őrült az életem, konkrétan meg
kamikaze stílusban szoktam utazni, de ha már kaland, akkor legyen
kaland 🙂
Semmi konkrétat nem csináltunk, karácsonyi vásárokban tobzodtunk
ezerrel, puncsot iszogattunk, vettem ezt-azt, többek között egy jó kis
military táskát maganak (fekete színben úszik és van rajta egy vörös
csillag…), amiért éppenséggel be is tilthatnak erre felé, de hogy is
mondjam, nyasgem 🙂
Nagyon sokat beszélettünk, végre franciául, igaz mostanság annyira nem
panaszkodhatok ilyen téren, de azért mégis, természetesebb ez, mint
amikor kódnyelvnek használom, vagy éppenséggel egyetemi közegben
nyilvánulok meg (igaz, azt már rég nem tettem). A bécsi konneksön húgát
nagyon nagyon megszerettem, kicsit el van veszve, de azt a csajt nem
lehet nem imádni, szóval főleg vele kommunikáltam, R meg a bécsi
konneksönömmel.
Péntek este csaptunk egy rendes partyt, minek keretében kissé én is szétcsaptam magamat, de semmi vészes, csak emlékezetes.
Momentán kissé mosott kakának érzem magamat, szóval be is döglök a tv
elé, a franc fog mindenféle egyetemi baromságokkal szarakodni. GOndolom
egy szimplát még úgyis útba ejtek buborékkal, akivel az előbb már
összefutottam a Jászain, mert persze, miért is ne, magnetikusan vonzuk
egymás társaságát, ez már csak így van.
No, szétesek odébb.