Na fene, már enniy az idő? Én meg naívan azt hittem, h még rengeteg
időm van, közben egy nagy turót… mert, hogy én most lesson plant
gépelek, csak közben me aktív eufória roham van rajtam. Őrültek háza
volt ez a nap.
Tanítás után boszival Szimplában terveztük a jövő hetet, majd
hazarohantam, egy adag szart begépeltem, majd beesett hozzám egy elég
vidám E, aki elkisért a Jászaira, ahonnan tűztem a Színésznőhöz, akivel
elfogyasztottunk egy ünnepi fröccsöt, hogy ötös lett a tanítási
gyakorlata. Beesett Zosia, aki erősen szét volt esve,e bből kifolyólag
nagyon vicces monológokat vágott le. Ezt megszakította buborék, aki nem
éppen volt magánál. Egy ideig ültünk 3 őrült nő, majd Zosia el, én meg
nemes egyszerűséggel meghalltam a vihogástól. Ritkamód jó kedvem volt
(van is még mindig) és kellemesen abszurd dolgokat flesselgettem
szana-szét. 10kor buborék kocsiba pattant, én meg kivihorásztam magamt
a villamos megállóba, új csengőhangomtól megérszegedve (Night Rider),
R-el kommunikálva masszív hadonászások közepette. Annyira
belefeletkeztem a beszélgetésbe, hogy amikor Toxin rám huhogott,
majdnem a sínekre estem, de azért feltaláltam magamat és kedélyesen
elcseverésztünk a Nyugatiig. Most itthon vagyok. Szóval röviden ennyi.
Rég volt már ilyen hibbant napom, de feletébb hepi hepi, már már
zavarbahozóan.
Asszem begépelem azokat a szarokat, aztán alszom. Bár az is lehet, hogy
kiolvasom a Café X-et (Karafiáth Orsolya legújabb verses kötete), amit
ma kaptam Mikulásra anyukámtól.