na. kiírok magamnak egy nap szabit. döglödés az ágyban. most épp 3 fröccs után tespedés és feleresztés itthon. furcsa, nem kötelezően jó érzések. enyhe kiégés. de röhögés, mindig. saját magamon, többnyire. elvágodtam ma a csúszos latyakon, úgy, hogy kigáncsolta az egyik lábam a másikat, típikus. kezedek nagyon benne lenni egy milliőben, amiben nem kéne. ha így megy tovább, kommunista leszek, reakcióban a burzsuj fr sulira. vagymi. irdatlan kimerült vagyok. tegnap majdnem Panzernél felejtettem magamat az Eötvös Koliban, annyira ki voltam purcanva, nem tudtam egyszerűen felállni és hazamenni. ezt azért nem kéne. bizonyos szint alá nem lenne szabad sülyedni. blabla. blablabla. muszáj pihennem, mert ez az általános kimerültség kezd teljesen szélsőségesen hatni a viselkedésemre. egyszerűen nem úgy jönnek ki belőlem a dolgok, ahogy szeretném, túl töményen. szóval holnap tespedek az új ágyamban. max este elmegyek valahova. de napközben _semmit_ nem vagyok hajlandó csinálni, csak feküdni az ágyban és aludni, amikor jólesik. szeptember óta nem aludtam ki magamat, úgy érzem magamat, mint tuladon öreganyám. frankón halucinálok időnként, kicsit ijesztő, de ezt nem merem mondani. majd beigli kurát tartok és az segít, de ebben a formámban tuti nem mehetek tovább, én is tudatában vagyok, hogy túl sok kialvatlan éjszaka van a hátam mögött, ahogy, hogy jómagam legyek. ámen.

ui: éjlen a minusz száz + szél kombó, ami kifújja az emberből a világ bajait hajnali 1kor a blaha közepén. határozottan katarktikus élmény.