Ahhoz képest, hogy milyen idegbeteen ébredtem, egészen magamhoz vagyok étrve (sokáig legyen ádott a kv feltalálójának neve). Felpakoltam rengeteg képet magamról a wire, kifejezetten idóta egy prá. Hehe.

Tegnap, azaz ma, persze nem tudtam elaludni, az ember nem pörgetheti fel büntetlenül az agymüködését hajnali4kor. Szóval kattogtam és eszembe jutott rengeteg dolog, ami ide le kéne írni, aztán persze jól elfelejtettem, mert ez már csak a szokásom. Szóval nem tudom. De sebaj. Most megyek Pestszentlőrinczre (??? asszem), szóval valahova a francba, diplomáciai lötyögésre. Reggel még egész ideges voltam emiatt. Most már beletörödtem. Csak már úgy örültem, hogy nem kell kispeste mennem egy ideig. Amikor oda megyek, elalvás elött mindig megnyugtatom magamat, hogy ma se leszek rosszul a bkvn. Többnyire nem is leszek rosszul. Jól ismert, unalmas tájakon történik, mozgó járműben, amiből nem lehet bármikor kiszálni. Vmi belső feszültség felrobban, elkezdek izzadni, úgy érzem, elájulok, közben nem is, görcsösen remeg mindenem. Legelöszőr széthánytam a margit híd aluljároját, amikor ez történt velem. Azóta rájöttem, mitől van, hogy müködik, egyébként is. Egyszerűbb esetben mindig ugyan azon a távon van, amin tudatalatt én nagyon nem akarok menni. Érettségi évében az utolsó 3 hónap. Meghaltam, míg eljutottam a Normafáig bkvval, mély levegővel, erős agykontrollal. Rosszabb esetben nekem van vmi tudatalatti bajom, amivel nem vagyok hajlandó foglalkozni és akkor bárhol rám tör a dolog. Negyedik félév vizsgaidőszak, általános bkv undor, gyalog mentem mindenhova, felkeltem inkább 2 órával korábban (olyan vádlim volt, hogy jézusom). Ebben a félévben csak egyszer, akkor csak a Király utcától sétáltam haza. Szóval van ilyen. De Kispest felé érdekesmód soha, pedig vártam volna. Igen igen, mindenkinek megvannak a maga szelid kis elmebajai, pánikrohamai, stresszei és mitomén. De most konkrétan semmi bajom, valószínűleg azért tudok erről írni. 

Na, ez volt az egyik dolog, ami eszembe jutott tegnap hajnalban. Azaz ma.