Na. Sikerültaz elfosott gotikus blabla rádiót lecserelném egy kis goára és ettől felébredtem (hogy az ember miért ébred fel egy monoton zenétől, az rejtély, de sebaj). Ennek örömére megírtam vmi rövidke izét, amit valamikor még decemberben kellett volna elküldenem. De most elküldtem, már ez is valami. Közben próbáltam kicsit kiüríteni a mailemet, mert a tanítási gyakorlatnak hála napi 3 óravázlatot kapok, amit nem merek kitörölni amig le nem diplomázok, hátha még jól öhet felkiálltással. Mármint archiválok sürűn, de egy s más megmaradt. No. Szóval gondoltam megpróbálok elküldött emaileket törölni és feletébb érdekes dolgokat találtam. Levelek, amiket én írtam áprilisban valakinek, aki akkor az életem közepe volt. Most meg nincs sehol. És nem húztam fel magamat, inkább érdeklődve olvasgattam, élveztem a stílusomat, visszaszellemültem egy kicsit és nem volt bennem semmi rossz érzés. Magyarul le van zárva. Amikor az ember már nem úgy érzi, elpazarolta magát feleslegesen, hanem úgy, hogy ilyen is volt, ámen, akkor valami le van zárva. És ez egy kellemes meglepetés volt, mert őszintén szólva, nem hittem volna.