Na, hát én meg vok halva. Túl sok kv, túl kevés alvás, felborult anyagcsere, zakkant bioritmus, magyarul totális vizsgaidőszak, ami nem lenne para, ha nem kéne fél percenként elrohannom vhova, h ilyen olyan feladataimnak eleget tegyek. Ma is tanulni akartam, de mivel, hogy szó szerint nem állok a lábamon (marhára fáj a térdem), lehet, hogy inkább lefexem és nem idegesítem magamat holmi módszertani hülyeségekkel.

Blogot sincs túlzottan erőm írni,d e azért pár dolgot mégis (most épp próbálok erőt venni magamon, mert tudom, hogy a holnapi nap se lesz rövid és reggel használhatalna vok). Szóóóval.

Van egy ember, aki ugyan nem része a hétköznapjaimnak, átlag 2 hetente találkozunk, de mi8ndig nagyon követi az életemet, mert valamim isztikus okból érdekli. Ezt megtanultam tisztelni, annál is inkább, hogy fennt említett ember a megtestesült golyóálló sziklafal, akiről nehéz elképzelni, hogy bármilyen hatással van rá a külvilág. Én valahogy mégis. Na, ez az ember akárhányszor itt azt olvassa, hogy nekem bármilyen lelkikrizisem van, minimum egy telefonnal megdob, hogy jól vagyok-e és ha válaszom nem elég határozott, előránt prima szovjet hütőjéből valami pánszlév szeszt, opcionális lószunyoggal (nem vicc, láttam a saját szememmel). Én ezt sose köszönöm meg, mert nem olyan a helyzet és az ember se, de ezt itt és most szeretném megtenni, mert sokat jelent nekem. Köszönöm.

Mást most nem is írok, legyen ennyi elég. Ja, még annyit, hogy megittam ma az év első fröccsét és feletébb jól esett. Elvégre péntek este van, vagy mi.