Azért az egy szint, amikor hajnali f4kor Céline Diont hallgatok és oda és vissza vagyok, hogy milyen izgalmas a tanayag. Lábjegyzetnek csak annyit, hogy Céline Dionnak franciául a jjean Jacques Goldman íra a számait, minek következően tök ók a szövegek. mellesleg én hiszek abban, hogy az embernek más nyelveken más hangja van, már csak amennyit magamból veszek észre, szóval na, ciki, nem ciki, Céline DIon franciául elmegy 🙂

Ami meg a tananyagot illeti, tényleg egész érdekes kérdés, hogy anyanyelvi nyelvtanár-e a jobb, vagy sem. Persze lehet, hogy csak hirtelen egy elhivatott leendő tanár lett belölem valamikor az elmúlt félévben, csak nem vettem észre, hogy mikor és egyébként is, az agyamban az él, hogy én nem vagyok egy elhivatott valaki. Na mindegy.

És végül. Azt hiszem kedvenc tanárom, aki túlszárnyal mindent és mindenkit, szóval az én személyes tanár ideálom (ebbe most nem folyok bele) is hülyének nézne, hogy mit fanatikuskodok itten hajnalban. Az ő egyik esszéjét hagytam ugyanis utolsónak, azt már az ágyban fogom olvasni. nem elé, hogy roppantmód szórakoztató stílusa van ( és aki olvasott már több tiz ezer elméleti dögunalom irodalmi értekezéseket tudja értékelni az emészthető stílust), de ami a lényeg, hogy nagyon nagyon egyet értek azzal, ami mond, mert egyáltalán nincs begyöpösödve és belustulva, hanem érezhetően küzd valamiért, amiben hisz és amiben mellesleg én is. Olyan jó érzés aktív 45 éves idealistával találkozni 🙂 Van remény 🙂