azért jó, ha az ember délután 1től mostanáig (jó egy órát a szimplában sikítoztam kánonban boszival, hogy mennyire utáljuk az ELTÉt) szakdolgozatírást szimulál, mert a rengeteg pótcselekvésben néha meg is világosodik. pl rájöttem (utánaszámoltam), hogy szeptember óta kevesebb, mint 10 napot voltam igazán felszabadult, azt leszámítva erős űzött vad fíling szövi át napjaimat, ami azért lássuk be, elég rosszat tesz az idegrendszeremnek. ezek után talán nem kéne csodálkoznom, ha kicsit furcsán érzem magamat. egyetlen egyszer nem értem magamat utól szeptember óta, valamit mindig kéne csinálnom, szakdolgozat, óraterv, vizsga, alvás, valami. az a pár nap, amikor nyugodt voltam, akkor valahogy sikerült kikapcsolnom ezt az egészet magamban. de hol van már párizs…