na, hát pszichedelika és össznépi borzadály is megvolt. miután 40 percet álltam sorban tized magammal egy négyzetméteren, azért, hogy féléven keresztül minden héten 45 percet ülhessek egy borzasztó órán, erős hatékonysági roham tört rám. két tyúkszem letaposás között találkoztam egy rakat ismerőssel, meg elfogyasztottam a nap első két kvját. enyhe diadal érzéssel töltött el a tudat, hogy R, aki 3.5 órával kevesebbet aludt, mint én, klasszisokkal rosszabbul festett. meglovagolva ekkor még csak enhye koffein mámoromat, elkezdtem tenni-venni, azaz mentem bankba, vettem bérletet, hazarohantam itthon felejtette indexemért, majd délre sikeresen vissza is estem az egyetemre. itt csatlakoztam egy adag boszihoz, Cshez és az Újságíróhoz, akikkel egyesült erővel megpróbáltunk beiratkozni. két órával és egy újabb kvval késöbb sikerült is a TOs néni kezébe nyomni az indexemet, aki majdnem elhajtott engem, hogy menjek dékáni engedélyért, de aztán rájött, hogy csak rendszerhiba. megünneplendő, hogy aránylag sértetlenül megúsztuk az ELTE adminisztrációs horrorjait, becsücscentünk a Puskin kvzóba, ahol kiegészültünk egy újabb tulélővel. eddigre koffein mámorunk és idegbetegségünk olyan szintet öltött, hogy majdnem kitiltottak minket a helyről, annyira hangosan röhögtünk. többet között elgondolkodtunk, hogy milyen is lehet egy szittya kurzus (a magyarok háza inspiráló közelségben volt…), illetve megvitattuk, hogy milyen jó, hogy a micimackót lefordították cseremiszre. most meg hazaestem félpercre, megyek telefonügyeket intézni, majd elvileg moziba buborékkal, aztán valószínűleg nemes egyszerűséggel összeesem a fáradtságtól.