na hát érdekes hetem volt. rengeteg ponton felhúzhattam volna magamat rajta, sőt, helyenként még talán fel is húztam, de már két napja egy ilyen passzív eufóriában ülök, lepattan rólam minden és mindenki. míg szerdán még az asztalt vertem a billentyűzettel a munkahelyen, pénteken már csak flegmán asszisztáltam végig azt, ahogy leigáznak a fortyogó francia anyukák, gyermekük értékes ruhadarbjait keresve és engem szemlátomást összetévesztve egy darab szarral.

írtam ma egy emailt, rég élveztem ennyire a levelésírást. ezzel az a ritka állapot állt elő, hogy életem összes szereplőjével jó viszonyban vagyok, lelkibékém mondhatni teljes, kedélyem kiegyensúlyozott. igen, igen, van ilyen is.

egyébként meg újból tudok gonosz lenni. meg cinikus. meg nagyvonalúan megvető. és ez egy feletébb jó érzés, hogy tudok egy dög is lenni, mert nem normális, ha az ember szüntelen csak simul a világhoz jobbra-balra és nem képviseli az érdekeit. szóval éljen sokáig a feminizmus. vagy mi is 🙂

egyébként meg szeretem a szimplát. összeismerkedtem tegnap egy csajjal, aki oda csüccsent kvt inni a mellettem lévő székbe (én épp Harry Pottert olvastam és buborékra vártam). tök kedélyesen elbeszélgettünk. még a neve is eszembe jutott ma délben, szóval keresgélhettem a wiwen. szeretem az ilyen spontán dolgokat.

túl higgadt vagyok egy pofás blogbejegyzéshez. de azért ilyen is kell néha. nem pattoghat az ember folyton 🙂