hú baszd meg. leginkább így tudnám jellemezni az elmúlt 3 napot. az egy dolog, hogy két napig a totális idegösszeomlás tüneteit produkáltam (zaklatottan rengeteget beszéltem és hülyeséget, sírogörcsöt kaptam percenként és rám egyáltalán nem jellemző világvége hangulatban vánszorogtam á pontból bé pontba), még az is elmegy, hogy erre csak 46 óra eltelése után jjöttem rá, miután sikerült azért pár embert és magamat az őrületbe kergetni. ma reggelre legalább leesett a tantusz és épp azon tanakodtam, hogy 160 karakterben hogyan lehet kifejezni mértéktelen hálámat, szégyenemet és megkönnyebülésemet egyszerre, amikor munkaügyi krízis címszó alatt 3 óra alatt elfajultunk oda drága fönökömmel, hogy márpediglen ha én pénteken nem tudok áthidalni egy fél órás lukat az órarendben, akkor esetleg szívesen kirugna. addigra bennem volt 3 kv és uszkve fél csomag cigi, illetve kitört belőlem szunnyadó önbecsülésem, önérzetem és minden hasonló ego mechanizmusom, mire a legnagyobb fapofával közöltem, hogy rendben, ez nekem teljesen megfelel. meglepetten nyugodtan robbantam ki az irodából, majd fél órával késöbb azt vettem észre, hogy azon imádkozok, hogy nehogy valahogy áthidalja a problémát, mert én tényleg nem akarok itt dolgozni. hosszú hónapok szenvedéseiből rángatott ki ez az egész téma laza 3 óra leforgása alatt. hirtelen nagyon is tisztába jöttem azzal, hogy ki is vagyok, mit is akarok és mit is lehet velem csinálni, illetve mit nem. 12 év francia rendszer szelleme kísértett és határozottan segített.

így elhatározotam, hogy holnap felmondok. persze, alszom még rá egyet, de azt hiszem nem fog megváltozni radikálisan a véleményem holnap reggel 6ra. mondjuk a dolog nem ilyen egyszerű, mert miért is lenne az, szóval munkajogi izéket tanulmányoztam az egész családdal az imént és próbálom idomítani az agyamat, hogy mit is kell mondanom, hogy az jöjjön ki a dologból, hogy ők felmondanak nekem, illetve, hogy közös megállapodás alapján történik ez az egész, de főleg nem az, hogy én mondok fel. másodlagos cél továbbá, hogy pofátlanul kevés legyen a felmondási határidőm, mert ki van az zárva, hogy visszajárok kisérteni még hónapokig. drukkoljatok.

ennek az egésznek nem győzöm hangsulyozni, hogy milyen remek elektrosokk hatása volt. azt be kell látni, hogy a francia rendszer jellemfejlesztő hatása tagadhatatlan. meg azt hiszem szükséem volt egy hasonlóra, hogy összekapjam magamat, de valami villámgyorsan.

most már csak szakdolgozatot kéne írni…