csigatempóban haladok, nagyon frusztráló. de haladok. erre próbálok koncentrálni, miközben ötvenedszerre hallgatom meg egymás után a yeah yeah yeahs-től a cheated hearts-ot. próbálok elhessegetni mindent, ami nem kapcsolódik a szakdolgozatomhoz, próbálok nem gondolkodni, de természetesen ilyenkor jutnak eszembe régi történetek, mint pl. amikor 2000-2001 szilveszter éjszaka, becsöngetett egy punk a rákosborzasztói panelban szervezet buliba, hogy be akar jönni. nem engedtük be, ezért hozzávágott egy üveg pezsgőt az ajtóhoz, ami persze jól széttört. fél perccel késöbb zokogva csöngetett be, hogy nagyon sajnálja, adjunk neki egy felmosórongyót, szeretne feltakarítani. adtunk, felmosott és elment. tipíkusan az a sztori, amiben van azért valami furcsa, ezért nem lehet elfelejteni, de ugyan akkor nem elég érdekes ahhoz, hogy ki is lehessen belőle hozni valamit.

lehet, hogy le kéne zuhanyoznom, leszámítva azt a 6 órát, amit aludtam, több mint 10 órája ülök a gép elött. konkrétan az az érzésem, hogy nem tudok beszélni és azt is elfelejtettem, hogy hogyan kell használni a villamost. pedig elvileg én buliba vagyok ma este hivatalos. lehet, hogy kigayom és ma is inkább tespedek a tv elött…