na ez így elég fájdalmas lesz, ha 4/3 óra után úgy érzem, hogy az agyam megszünt létezni. írom én, írom és nem is rossz, de annyira dögletesen unalmas, hogy sürűn le kell állnom a dologgal, hogy ne zakkanjak meg. azt hiszem, ha lekapcsolom az infected mushroom összest, amit hallgatok, akkor ráborulok az asztalra, esetleg kiszállok az ablakon…

ma találkoztam vétlenül a volt spanyoltanárnőmmel (professora), aki a világ legaranyosabb nője egy 1.50 magas mexikói nőt kell elképzelni, aki kb két deka, talpig mindene fekete és csak mosolyogva tud kommunikálni, rengeteget és gyorsan. szóval nagyon megörültem, meg ő is nekem (ay, susanita, qué tal?) majd teljesen elborzadtam, amikor egy rohadt kukk nem jött ki a torkomon. őszintén szólva rég volt ez a frusztráló érzésem, hogy nem tudom kifejezni magamat akármilyen helyzetben, de aztán valahogy összeállítottam vmi basic mondatokat, amiben heves gesztikulációk közepette elújságoltam, hogy megpályáztam egy ösztöndíjat spanyolországba, jijpiii. professora szerint ez remek ötlet és ott majd tudok rendesen spanyolul beszélni, meg nekem való hely a spanyolország. jipii. ay professora, tengo que ir con el bús, vamos a discutir una otra vez. szóval elrohantam. de azt hiszem, ha egy ennyire átszellemítő emberrel modnuk összezárom amgamat egy h ónapra, akkor tuti megtanulok tök jól bármilyen nyelven.

hm, kissé hosszúra nyúlt ez a szünet a Kisdobosnak hála, aki amerikában dekkol ugyebár. ebben az időzónában csak a külföldre szakadt népek vannak ébren, tiszta szerencse…