izomláz van a karomban, mert tegnap sokat csocsóztam. nem vagyok egy ezoterikus valaki (bár lehet, h ezt lassan át kéne írnom az agyamban), de kezdek hinni abban, hogy a történelem bizonyos dátumokon ismétli önmagát. erről ennyit. mert ez alapvetően lényegtelen, hisz kit érdekel egy muló izomláz. az már egy fokkal érdekesebb infó, hogy jól vagyok. annak ellenére, hogy hajnali 2 és f5 között írtam 2000 szónyi szakdolgozatot, ami kicsit megviselt és hosszú órákon az volt az érzésem, hogy az agyamat kitépték a fejemből és nagyon fáj a helye.

ennél sokkal érdekesebb, hogy újra elkezdtem naplót írni, (franciául egyébként), amit már régóta nem tettem meg, mert a blogon kiéltem az összes grafomán hajlamomat. de az elmúlt két napban oylan kaliberű dolgok történtek velem és olyan emberekkel találkoztam, hogy nem érzem úgy, hogy ez az a fórum, ahol ki tudnám fejteni gondolataimat. de legalább zajlik az élet.

ami az emebereket illeti, ott torpanok meg mindig, hogy teszem azt, nem akarom megosztani velük, hogy eglszen pontosan mit gondolok róluk és milyen benyomásaim voltak, de tuti, hogy ők fogják megtalálni a blogot és ez egy rakat hülye helyzethez fog vezetni. felválalom én a vélményemet, de azért a botrányt nem generálom feleslegesen, ha nem kell. meg egyébként is. a blogon az ember a saját életét írja le. de a saját életébe belefolyik más élete is, azt viszont nincs jogom leírni, mert az egy dolog, hogy én magamutogatok, de ők nem kötelezően. szóval komplex ez az egész. tegnap egy buliban találkoztam egy csajjal, akivel folyton találkozunk egymással, de szerintem be se lettünk mutatva, minden esetre vicces, mert beszégletünk mindig, de egyáltalán nem ismerjük egymást. lényeg, h tegnap megint ott volt és mondta, hogy olvasta a blogomat és milyen érdekes. én meg ledöbbenten ültem, hogy hűű, mégis eljutt a blogom mindenfelé, de jó.

a másik ok, ami miatt megint inkább naplóírási késztetést éreztem, az, hogy túl nagy kaliberű dolog ért szombat este, ahhoz, hogy azt itt ki tudjam/akarjam teregetni, mert nem akarom elaprózni a tömény érzést.

szóval sorry nép, erről most lemaradtok 🙂 de aki élőben találkozik velem, úgyis többet kap, mint a blogomtól (még szerencse).

egyébként meg igen, jól olvastátok, én tegnap este buliból jöttem haza hajnali 2kor, ami úgy volt, hogy én csak beugrottam kicsit, de persze ott ragadtam buborék társaságában, akit úgy gondoltam nem hagyok ott egyedül, meg egyébként is, volt nála valami marha jó bor, amiből hősiesen csak 2 kortyot ittam, mert, hogy én szakdolgozatot írok éjszaka. és az a vicc, hogy ez tényleg így lett, amiért bevallom, kicsit csódálom magamat.

nah, megyek is tovább írni a cuccot, most abszurd mód nem attól félek, hogy nem lesz elég hosszú, hanem, hogy túl hosszú lesz. utálom az egészet, de most már nem örjjöngök, ez már egy nyugodtabb fázis.