na hát rég voltam erre. most meg persze jó fáradt vagyok és azt se tudom, mit felejtek el ide leírni… de majd csak lesz valami, elvégre ahogy esik, úgy puffan, vagy micsoda.

szóval nagy összevisszaságban kérem szépen az van az én életemben, hogy egy évvel öregebb lettem, ami persze hülyeség, minden esetre teljesen jó alibit kaptam anyukámtól, hogy bulit szervezzek, ami roppantmód jól sült el, kénytelen voltam a közepén megjegyezni, hogy akármennyire is szeretnék látni valami paranoiat a dologban, nem tudok. szóval na. jó volt. táncoltunk, mint a fene, nagyon nagyon pofás zenékre (kösz, buborék), vedeltem a zubrówkát (kösz panzer) és kifejezetten jól éreztem magamat (kösz mindenki és jómagam). kaptam tortát (kösz újságíró), meg mitomén, egy csomó pozitív érzést, ami már nagyon kellett.

elötte meg voltam pécsett, ami egy kifejezetten kellemes és kerek momentum volt az életemben. jól esik, hogy megint vannak kerek egységek az életemben és nem folyik minden szét, illetve esik szét ezernyi tükördarabkára, amik tükrözik csak a valóságot. lassan talán én is kerek egység leszek és nem fent említett defektes részecskék halmaza.

ezzel kapcsolatosan ma volt egy izgalmas beszélgetésem buborékkal, aki a maga harcias modorában lökött rajtam egyet. azt, hogy pontosan mekkorát és, hogy ennek mi lesz az eredménye, azt még nem tudom, mert ahhoz aludnom is kéne néha, hogy az agyam esetleg fel is tudjon dolgozni dolgokat, mindene setre érzem, hogy belém ivódott egy csomó dolog, aminek következményében egyszer csak ki fog belőlem esni egy adag reakció.

olyan kellemes időtlenség érzés van rajtam,e ltünt belőlem a sokági meghatározó zaklatottság. megint olvasok sokat, éjszakába nyúlóan (tegnap is, azaz ma, amikor hazaértem reggel 5kor, akkor neki álltam olvasni, olyannyira, hogy f7kor még ébren voltam, igaz, közben néha koncentráltam erősen, hogy ne hányjak, de ez semmilyen viszonyban nincs az elfogyasztott mennyiségű vodkával, á dehogy).

kicsit materialistábban meg bejelenteném, hogy techno-gadget táram ezúttal teljes lett, ugyanis kaptam egy kifejezetten pofás digitális fényképezőgépet szüleimtől, szóval most már kiélhetem eziránti szenvedélyemet, bár szokásos kishitűségem azt sugalja, hogy én ehhez nem értek. de szerencsére újonnan visszaszerzett (vagy visszaszerzés alatt lévő) öntudatom azt diktálja, hogy majd beleövök 🙂

lassan fokozatosan visszatalálok magamhoz. épp tanakodtam, hogy tulajdonképpen semmi dolgom, nem kell írnom szakdolgozatot, nem kell vizsgáznom, mitomén. de most jövök csak rá, hogy most van csak igazán rengeteg dolgom, mert az elmúlt év történéseit most kell magamban helyre raknom, illetve most kell visszajutnom abba a kellemes “Nem ismerem lehetetlent” állapotba, ahol egyszer már voltam. kell, mert akarom.

most megyek olvasni, buboréktól kaptam szerelmem nyarát könyvben. ezt nekem már fogalom, de mindegy, felesleges lenne leírni. mindenkinek vannak ilyen dolgai az életben, amiket nem tud és nem is akar leírni. ilyenkor elgondolkodok egyébként azon, hogy biztos, hogy jó cél tűztem e ki magamnak, amikor elhatároztam, hogy szeretnék tudni úgy írni magyarul, hogy mindent pontosan le tudjak írni. biztos, hogy szüksége van az embernek erre?