amikor azért könyörögtem, hogy álljon vissza az egy évvel ezelőtti állapotom, akkor azért azt nem reméltem, hogy hasonló kaliberű idióta érzelmi zagyvaságokba is fogok keveredni. de úgy látszik, a történelem ismétli magát. talán szeretnék üvöltözni valakivel, talán szívesen felpofoznám, hogy vegye magát észre. de ugyan akkor már csak nem is fáj, mert átlátom és majd elmúlik. hagyni kell néha, hogy az emberek elsodródjanak a francba, van, aki visszajön, aki meg nem, azért alapvetően mindegy. az egész zagyva sztoriból (amit persze leírhatnék ide elegánsan és hosszadalmasan, de nem fogom, mert nem tartozik rátok), szóval ebből az egész kulimászból viszont sikerült ráeszmélnem, hogy valóban magamhoz tértem, mert egy ilyen sztori engem anno valószínűleg földhöz vágott volna nem tudom mennyire időre, most meg kb röhögök az egészen. persze kicsit idegesített, de most, hogy átlátok dolgokat, most már inkább csak ülök kedélyesen. és ma van egy találkozom, ami a kifejezetten fontos kategóriába sorolható. végre valami, aminek súlyja is van.

tegnap hajnalban értem haza önhibámon kivül, de azért leültem megírni mára az összes cuccot, amit kell. és meg is írtam. és ezek után nem mentem be. ha én normális vagyok… de most elmegyek úszni, mert ilyenenm van. remélem nem zárják be az uszodát az orrom elött. ja és fogytam 2 kilót. ami megmagyaraázza, hogy miért éreztem magamat rohadt vékonynak az elmúlt időkben 🙂 na megyek, mert utána még vár rám egy kis baráti alapú vörös és fekete, meg utána találka Cs-vel.