más. nem akartam az elöző, kiemelt fontoságú bejegyzést megmérgezni egy sokkal prózaibbal: éljen sokáig örök barátságunk Cs.-vel, imádott kommuna társammal, de menjen a bús fenébe Stendhal a vörös és feketéjével egyemteben, amiért itt kell nekem most ücsörögnöm és rögtönöznöm egy pofás elmezést egy jelenetből, amit én tulajdonképpen életemben sose olvastam( most, hogy így belegondoltam) csak annyira lelkesen állítottam, hogy über kompetens vagyok a témából, hogy már magam is elhittem. maradjon meg ez a tévhitem jó sokáig. és szerencséje Cs.-nek, hogy a cucc franciául van és alapvetően be vagyok lőve. most majdnem mondtam, h eufórikus vagyok, de ez nem igaz. mert csak simán nyugodt vagyok. lassan szívódik fel benne a mai nap. meg még egyéb rengeteg dolog (többek között egy kis alkohol)