jaj istenem, én ezt nem értem. egyik percben fetrengek az ágyban és nem megyek sehova, utána meg rám tör, hogy ez mégsem élet és úristen, vegyük már kézbe a dolgokat, mert ez így nem állapot. szóval berohantam az ELTÉre, ahol rekord idő alatt felidegesítettem magamat, hadd ne részletezzem, hogy miért. innen sikítozva átrohantam a FLorián térre órát tartani, aminek a 45 . percénél erősen kezdtem elálmosodni. ezzel együtt hősiesen kitartottam 2 óra hosszat, idpközben persze vihar lett, szóval rám zúdult egy nagy adag viz, miközben próbáltam megközelíteni az Ajtósit, hogy időben oda érjek a műfordító estre, amin maga Göncz Árpád, Nádasdy Ádám, meg Géher István vannak, magyarul egy rakat félisten mond nekem okosakat a dráma fordításról és a fordító drámájáról. hála törzsvendégi protekciómnak, sikerült egy kvt is szereznem, különben valószínűleg holtan esem össze az intellektuális orgazmus helyett. így viszont sikerült ezútóbbit produkálnom. ezen felelkesedve összetoboroztam boszit, akivel végül a szimplában kötöttem ki. na itt már simán hazamentem volna, de végül mégis inkább a morisson’sban kötöttem ki Evel és egy közös volt osztálytásunkkal, mert nagy LFB találkozó volt kilátásban. gondoltam ott lesz a sok szokásos unalmas arc, fél óra pofavizít után le lehet lépni. ehhez képest 3 generációnyi francia sulis volt felsorakoztatva, amitől mindenki kölcsönösen sokkot kapott. meg röhögőgörcsöt. Evel azzal szórakoztattuk magunkat, amikor épp nem az akciós söröket ittuk (150 forint egy korsó dreher), hogy próbáltunk visszaemlékezni, hogy az asztalnál jelenlévők pontosan milyen arányban kavartak egymással. sikerült ráeszmélnünk, hogy van egy pasi, aki miatt konkrétan 4en ülnek a helyszínen. konstatáltuk, hogy az idő ugyan elmúlt felettünk és vicces mód esküdt ellenségek kedélyesen beszélgetnek egymással (ebbe a kategóriába én is bele estem, amikor az Exszel marha jól eldiskuráltam), de minden hiába, örökre beleragadtunk az LFB nevű nagy nagy szektába. még mindig ugyan azt a lányt ölelgeti mindenki, még mindig ugyan azt a két embert kell az asztal alól kirángatni, miután összehányták az egész placcot. annyiban viszont jó volt, hogy azért látszódott, hogy benőtt a fejünk lágya, mert míg régebben azok voltak a menők, akik a buli nagyobbik részét a budiban töltötték, mostanra már mindenki egyöntetűen elitélte az egészet és ugyan mindenki nagyon segítőkész volt, mindenki azért jól elmesélte a másiknak, hogy ez mekkora hülyeség 20 évesen. minden esetre nagyon tanulságos este volt, mert tény és való, hoyg rég táncoltam ennyit és ilyen felszabadultan, hisz a körülöttem állókat mind ismerem 6 éve és annyi közös titkunk van, hogy már effektíve nincs titkunk egymás elött, de valahol kicsit szomorú is volt a dolog, mert nem szabadul az ember az LFB pecsétjétől. de annyit rinyáltam itt az évek folyamán, hogy nem tartozom sehova, hát most rá kellett jönnöm, hogy ez egy közös identitás, ez valami, ahova lehet tartozni, az egy más kérdés, hogy az ember akar-e. így jobban belegondolva egyébként ekkora dimenziójú buli a hős korban nem volt, akkoriban túl sok volt a széthúzó szarkeverés. oda jött hozzám az egyik srác, hogy jaj de jó, olyan rég buliztunk együtt, mire kénytelen voltam megjegyezni, hogy “ember, mi _sose_ buliztunk együtt”. de tény, hogy rég volt ekkora közösségi és hovátartozási fílingem és ez már pont rám is fért. amióta elkezdtem mindenféle alibikkel mindenféle iskolákba árni, egyfolytában nosztalgiám van, hogy de jó ezeknek a diákoknak, van egy közösségük és nem kellett azon szenvedniük, hogy összekovácsoljanak valamit és életben is tartják. az egyetemen annyira könnyű elveszíteni valakit szem elől, egy iskola alapvetően azért az ember segge alá tolja az alkalmakat. csak asszem ezt akkor még az ember nem fogja fel, mert (bennem minden esetre) szabadság vágy fűti, meg hasonlók.

most meg a nagy elemélkedés után talán le is kéne feküdni, bár fordított bioritmusnak hála egyáltalán nem vagyok fáradt, de holnap reggel nekem személyiséget kell fejltesztenem, meg még rengeteg dolog, amibe többnyire bele fogok gebedni, de elhatároztam, hogy hétvégén elvonóra megyek, korán lefekszem és nem rohangálok bele az éjszakába. remélem sikerül megvalósítanom a tervet…