hát rég írtam ide. ennek van mindenféle oka. nem mintha nem értem volna rá. csak kedden sikeresen ellopták a táskámat és benne fél életemet és ettől kicsit érdekes állapotba kerültem. gondolkodtam, hogy leírom, h mi mindenem volt benne, de inkább hagyjuk az olcsó pátosz keltést. minden esetre vettem magamnak egy új fasza mp3 lejátszót, ettől kicsit jobb lett a kedvem. de nem sokkal.

hm. asszem inkább érzelmi szálakra bontom szét a lemaradásomat, nem napokra, összefüggésekben úgyis könnyebb látni a világot.

szóval van egyik oldalról kicsit elanyátlanodva érzem magamat táskaügyileg, plussz még extra izgalmak gyanánt rám tört valami megfoghatatlan egzisztenciális fos, hogy nekem most azonnal kell valamit kezdenem az életemmel, valami új kell, legyen az ember, lakás, munka, ország, helyzet, de muszáj, mert megőrülök, annyira nincs lefárasztva az agyam. ezzel kapcsolatosan sikerült szereznem egy fordítást, ami kezdetnek nem rossz, továbbá megtanultam pókerezni a Színésznőtől, szóval legalább egy adag játékszenvedély elöntött egy rövid időre, ez jó volt. meg úgy en bloc, nagyon jól elvoltunk a Színésznővel laza 8 órát. megállapítottuk pl., hogy life is having a coffee 🙂 ezen az egzisztenciális fejezeten ma erősen dobott az az infó, hogy kiderült, hogy nem méltóztatik az EU hozzám vágni semmilyen ösztöndíjat, magyarul most vehetem a kezembe az életemet és találhatom ki, hogy mi a halált kezdek magammal szeptembertől, lévén erősen megőrülök, ha egy szakos franciásként nyomom tovább az ipart. pár tipp van, de mindenkinek minden jó tanácsát szívesen várom.

ami az egyetemet illeti, megint fejemtől 2 centire damoklész kardja, pofon járna nekem felelőtlen viselkeddésemért, de most már mindegy, van egy napom, hogy bevágjak négyesre egy anyagot. höhö. talán még képes is leszek rá. bármit, csak szabaduljak a cettől.

ami az embereket és az érzelmeket illeti, elég vegye felvágott, de csakis kizárólag extrémek, mert mi más, elvégre én vagyok. volt minimum egy felkavaró beszélgetésem, ami után azt se tudtam hirtelen, hogy merre induljak el. van egy csalódásom kialakuló félben, de masszív struccpolitikában, nem nagyon zavarom, nem én járnék rosszabbul, ha az a sztori felrobbana. van még egy nagyon nagyon tartós barátság, amti megtanultam megint értékelni. van továbbá most már kettő darab érdekeltség, azaz inkább kezdő lépés, amit tovább kéne szőni, csak rajtam múlik. ami persze idő és energia, de valószínűleg megéri. kicsit száraz a leírás, de effektíve tényleg ez van. túl sokat  és túl nyíltat úgy se szeretek ilyen témákban írni.

apropó írás. rám tört, hogy sose lesz belőlem igaz művész lélek, én inkább az az ember vagyok, aki jóba van a művész lelkekkel, de talán nem kéne most egy ideig semmit se írnom, emrt nem ér semmit.

el akarok menni. holnap. érzem, hoyg egy hajszálon múlik, hogy felrugok itthon mindent. túl rég óta nem történt semmi, amiben megbecsülve érzeném magamat. nem vagyok köteles az ELTE baromságait végtelenül lenyelni. túl rég vagyok itthon. nem akarom végig nézni, amint szétesik a baráti köröm, mert rajtam kivül már senkivel se kommunikál senki. tudom, hogy van, akit nem lehet felrúgni. azért majd visszajövök. de most nagyon szertnék elmenni. messzire, nem érdekel, adják a kihívást, szükségem van rá!

ezzel együtt egyébként meglepően boldog napjaim vannak, nem úgy kell most elképzelni engem, mint egy búskomor valakit, aki otthon ül. inkább mint valakit, aki várja, hogy ráessen végre valami. persze ha elöző félévben nem pörög 200%on az életem, akkor most biztos nem lenne hiányérzetem.

addig is rengeteg dolgom van holnapra, szarakodok azokkal…szent eulália és társai, jupii !!