persze ha az ember lánya hajnali 4ig fenn van, h összedobjjon egy rohadt portfoliót (amit bőven ráér szerdán leadni, mint megtudja 6 órával később), akkor naná, hogy kicsit kóma.

így a syntax tanulási prodzsektem momentán abból áll, hogy szetn eulálin túlesve, lendületesen hazaindultam, majd döbbenten a Roosevelt téren találtam magmaat a Jászai helyett (filmforgatás a Kossuth téren rulz), mjad belebotlottam Zillahba, akivel kedélyesen eltrécseltem “csak 5 percet”. ezek után persze bezabáltam egy doboz toffifeet és megnéztem egy adag fr suli blogot, amin jókat röhögtem. asszem most már semmilyen pótcselekvést nem tudok felmutatni  menekülési útvonal gyanánt. szóval beraktam a próéhagymát (őrjítő dalocska, de erről máskor) és előrántom liliane haegemant (kinek nevét is alig tudom leírni) és minden energiámat arra összpontosítom, hogy megjegyezzem a neygedik fejezetet. érteni nem kell. csak megjegyezni. káromkodás nélkül. és nagyon álmos agyok, de nem állok fel abből a székből, ha belahalok is.