épp az Újságíróval vitatjuk épp az esszé irási kultúrát magyarországon, mert meglepődtem, hogy az emelt szintű töri érettségin egy hosszú esszé 40 sort takar, ami egy pofás francia esszéhez képest erősen lókutykurutty, ott az ember minimum 4-5 oldalakat hívatott írni. most nem kezdek el itten összehasonlító elemzéseket gyártani a két iskolai rendszerről, de alapvetően szerintem bármire képes az ember, csak legyen kondicionálva. pl azzal, hogy én világéletemben elemzéseket írtam minden humán tantárgyból, tényleg bármikor rittyentek egy problematikát bármiről. meg megszoktam, hogy napi 9 órám volt kb, gyakran 8tól 5ig, 55 perc, nuku szünet, csak egy 10kor, egy délben és jó esetben egy 3kor. meg lehet ezeket szokni, főleg ha nincs összehasonlítási alapja az embernek. na de elég erről ennyit.

eszméletlenül szarul vagyok még mindig fényképezőgép nélkül (amit ugyebár elloptak 10 napja), nem tudom magamat túltenni a dolgon. valami ki kéne találni (konkrétan szerezni egy új gépet, de milyen alibivel és egyébként is…).

hétfőn lesz eredménye a szakdolgozatomnak. egészen furcsa. jelzem, ahogy én a szakot ismerem, lehet, hogy tökre nem lesz semmi. de azért furcsa érzés, hogy ez is lezárult.

valahogy most fokozatosan zárulnak le a dolgok. tegnap nagy hévvel pl egy nagyon régóta húzódó, erősen sztészabdalt sztorit kapcsolt le az agyam a legváratlanabb helyzetben. volt, aztán egyszer csak nincs. ültem és néztem ki a fejemből, hogy miért is ülök én itt tulajdonképpen és mi közöm van nekem ehhez az emberhez és egyébként is.

apám hozott nekem londonból egy rózsaszín feng-shui macskát, beállítottam a megfelelő irányba és ettől elvileg az én szerelmi életem hú de jó lesz. minden esetre ártani nem árthat.

tegnap megnéztem a szeretőt. végre. valami irdatlan szép az a film. csak ültem és totál elrévültem. hiába, ez a marguerite duras zseniális… (ő írta a könyvet, de mondjuk nem attól szép a képvilága a filmnek, de legalább hűek maradtak a könyvhőz).

ja, a syntax zhn meglepő módon tudtam magamtól a választ 2 kérdésre a 3ból. ezzel együtt nem hinném, hogy meglesz. de már legalább ezzel álmodok 🙂

na jó, rengeteg dolgom van, nem kéne itt szétfolyni a gép előtt.