időről időre visszatér ez a kellemetlen “mellé ültünk a bilinek” fíling. de azért tompul. pl fordítom ezt a rohadt japán kerteket, ez egészen lefoglal. meg kitaáltam, hogy elolvasom végre az alíz csodaországbant, már elég régóta szertném és tegnap valahogy kétszer is szóba jött tök véletlenül. szóval kitűzött célok vannak, már ez is valami.

egyébként tengpa kezdtem kétségbeesni, hogy milyen utolsó senki vagyok én, hogy még egy péntek este se tudok elmenni inni a népekkel, erre aztán azért sikerült hajnali 3 után hazaérnem. elfogyasztottam több adag fröccsöt, eredetileg buborékkal indultam, beesett R is, majd végül a moszkván kötöttem ki kedvenc tanítványommal, akivel hülyére röhögtük magunkat egy telefonfülkében (fáztunk ugyanis). ja és ettünk norbi update pizzát, ami irdatlan drága és kedvenc tanítványom szerint olya, mint a sült víz. elég találó a hasonlat.

most meg ülök és fordítok elvileg, közben újabb terveket szövök a jövővel kapcsolatosan. komolyan,  kezd rámülni vmi klimax vagy mi a halál, kcisit abszurd asszem.