na jó. már sokszor volt téma a Humorka Kocsmában, hogy pontosan ki minősül perverznek, asszem én egy új kategoriát találtam fel. én effektíve élvezem a fordítást, mint műfajt. főleg, ha franciára kell (ha jól belegondolok, azt még nem csináltam). szeretem nézni, ahogy összeállnak a mondatok, szeretem érezni a hangot, ami kinyögi a jó választ a fejemben (vagy éppenséggel sikít, hogy lányom, miket írsz te itten). mondom ezt úgy, hogy eddig kb háromszor gondolkodtam azon, hogy kivetem magamat az ablakon, illetve kezd elhatalmasodni rajtam az a kellemetlen érzés, hogy buta vagyok, mint a föld. érdekessége a helyzetnek, hogy ezzel egyidejűleg érzem, hogy ha éppen és egy darabban jövök ki ebből a kihívásból (azaz csütörtök estig megvan mind a 17 sima (!!) sorközös oldal megbocsájtható mennyiségű hibával), akkor az egom talán nő pár pontot hirtelen. lehet, hogy nem tartósan, de egy icipicit büszke leszek magamra, mert amit én most csinálok, az embertelenség. ez a szöveg őszintén szólva kib*szott nehéz, nem lehet haladni, mert folyton nyomozni kell a rohadt intézmény neveket, ráadásul a határidő gyilkos. ja és ebbe a szövegbe képtelenség beleszellemülni, az irója valószínűleg jómaga is eléggé unta. szóval ennél pocsékabb feltételeket asszem nehezen találhattam volna. ráadásul aki adta nem egészen az az ember, aki előtt beszeretnék égni, szóval extrán példásan kéne kijönnöm a sztoriból, már csakazértis.

ja és ha nem mondtam volna még, a francia a világ legszebb nyelve (és ezzel nem akarok semmilyen vitát kirobbantani, egyéni szoc véleményem).