ti mit csináltatok volna a következő helyzetben:

dögletes meleg, délután 4, alexandra könyváruház. sehol senki.

"na jó, megveszem az új harry pottert, üsse kő"

bamba pénztáros pasas levadász

– van puhakötetes Harry Potter?

– he?

– Harry Potter?

– van.

– puhakötetes?

– ja, nem.

– fizethetek Compliment Tickettel?

– he?

– ezzel itt – kezébe nyom

– öööö – elővesz hosszú listát, rajta elfogadható utalványok miniatűr mása.- öööö….. igen.

– és azt lehet, hogy 1500 ft fizetek utalvánnyal a többit kp-ban?

– öööö….. – györeket eresztek- lehet.

– jó, akkor kérek egy HPt.

– keménykötetest?

– van puhakötetes?

– nincs.

– akkor keménykötetes jó lesz.  – utalvány odaad, pasi szöszöl. egyesével kitépi, leszedi a borítót, kinyitja a fiókot, elővesz egy boritékot, belerakja, elrakja a boritékot, becsukja a fiókot, átmegy a pénztárgéphez, pityeg, megint pityeg, visszamegy fiókhoz, előveszi boritékot, megnézi mennyit adtam, visszamegy, pityeg, pénztárgép sípol, megint pityeg, sípol…. stb. egyszercsak megjelenik a kijelzőn, hogy adjak 5099 ft-ot kp-ban.

– adok 100 ft- ot, jó?- kérdem, miközben adok egy 10 000-est. bamba tekintet. – adok 10100-at, és akkor egy 5000-est kell visszaadni, jó?

– ööö… aha.

ezek után a pasi a kezembe nyomot 10  002 forintot, én zsebrevágtam, magamhoz vettem a HP-t és örvendtem, hogy van légkondi az alexandrában, különben már napalmot öntöttem volna a pasira. 5 lépés után szörnyű gyanú nyilalt belém, akkor vettem észre, hogy mennyit adott vissza. kövezettek meg, de nem mentem vissza reklamálni. ti mit csináltatok volna?