tudjátok, hogy mi a fordító halála? az, amikor az, aki az eredeti szöveget írta hülye, urambocsá analfabéta, de legalábbis nem tud azon a nyelven, amin ír. biztos én vagyok abban a kiváltságos helyzetben, hogy mindig is jó íráskeszésgem volt, de könyörgöm, mi lett belőlem?bölcsész. ha egy félanalfabéta matekzseni lennék, elmentem volna atomfizikusnak, és senki se várná el tőlem, hogy tudják háromnál több értelmes mondatot leírni. de basszus, akinek nem inge, ne vegye magára, mi a rosebbnek megy valaki olyan pályára, ahol effektíve abból él, hogy publikál dolgokat és közben olyan sötét a gondolatvezetése, mint az éjszaka. 

de rendben, elhiszem, hogy az író hihetelen agy, fantasztikus gondolatmeneteit teszem azt azért nem tudom követni, mert nem az anyanyelvén ír, hanem kénytelen nemzetközileg elismert világnyelven írni. ám legyen. és teszem azt, a rendszerváltás után volt kénytelen megtanulni angolul, öregen, volt jobb dolga. rendben, ezt mind elfogadom. de akkor legyen annyi önismerete, hogy előrángat egy fordítót, aki lefordítja az ő remekbeszabott magyar gondolatait ékes shakespeari nyelvre. de nem, mit csinálnak ezek az öntelt faszok? úgy határoznak, hogy ők igenis tudnak angolul, és ohne zsenir kiadnak a kezük közül olyan anyagokat, amin egy new delhi-i állami iskolában szocializálódott fakír visitozna a röhögéstől. vagy teszem azt, jó indulatú vagyok, talált magának egy fordítót, aki jó pénzért lefordította, miután járt egy nyáron keresztül a katedra intenzív angoltanfolyamára.

miért van az, hogy ebben az országban egy olyan nemzetközi alapkövetelmény, mint folyékony  angol írástudás egy vezető tudományos szakembertől egyszerűen elvárhatatlan? miért van az, hogy ebben az országban az fordít, akinek van képe és türelme hozzá, és hivatalos állami intézetek utolsó nimandokat alkalmaznak, csak azért, mert valakinek a valakije? tömik az agyunkat azzal, hogy a magyar milyen egy zseniális nép, és lám, hány nobel-díjat szerztünk az évek során. miért van az, hogy mi, az izolált kis nyelvű nép a nagy neo-latin európában képtelenek vagyunk zseniálisan megtanulni nyelveket? amikor annó a szovjetunióban a tolmácsok két év alatt tanultak meg anyanyelvi szinten egy nyelvet, úgy, hogy életükben ki sem tették a lábukat szent pétervárról. ugyanúgy emberek vagyunk, mint az oroszok akkor, nálunk ez miért nem működik? vagy ha liberálisabb példa kell, akkor ott vannak a skandináv országok, ahol az utcaseprő olyan oxfrodi kiejtéssel beszél angolul, hogy sírva fakadok gyönyörömben. ha nekik megy, akkor nekünk miért nem?

és akkor én most csak arról beszélek, hogy legalább angolul tudjunk, álmodni se merek arról az egyre elterjedtebb európai vonásról, hogy az ember nem egy, hanem legalább két, de inkább három idegen nyelven tud. de a mi oktatási rendszerünk mellett ez már valamilyen utópisztikus deliriumnak festene

eküszöm, azért ilyen buvalbaszott nép a magyar, mert megérdemli.