tegnap osztottunk, szoroztunk, lelkiekben csődbe mentünk, őrjöngtünk, majd higgadtan nyugtáztuk, hogy most már aztán tényleg dolgozni kell. méghozzá rengeteget. (szóval akinek franciatanár kell, sikítson)
tegnap osztottunk, szoroztunk, lelkiekben csődbe mentünk, őrjöngtünk, majd higgadtan nyugtáztuk, hogy most már aztán tényleg dolgozni kell. méghozzá rengeteget. (szóval akinek franciatanár kell, sikítson)
Egyelőre még én is csak osztok meg szorzok, de ha néhány hónap múlva már kilátszik a fejem a vízből, lehet, hogy sikítani fogok.
(Előre megmondom, nem lenne könnyű meló: a hátam mögött tízévnyi franciatanításnak csúfolt bármi, úgyhogy folyékonyan olvasok franciául, de két perc meló összerakni annyit is, hogy “Eszközsöpöpeje avek ma cart bankehr”. 🙂
csipkepitty: a kiejtésed szemlátomást nagyon jó 🙂 ne aggódj, én kifejezetten a szokatlan esetekre szakosodtam, ha tényleg elszánod magad, akkor érteni fogjuk egymást szerintem 🙂
Kösz, ezt megjegyzem. 🙂