8 thoughts on “1237”

  3. csipkepitty: ajaj, ne ijesztegess, még jó, hogy a lagziban már valami kényelmesebb szerkóban leszek (mondjuk mezítláb)

    murci: köszi, de még ne igyunk a medve bőrére, a tegnap kinézett darab mára természetesen már nem elég jó, ezért muszáj csütörtökön újabb boltokat végigjárni, hogy aztán mégis megvegyük az elsőt 🙂

    Hozzászólás ↓

  4. Én a kölcsönzést javallanám, de ha más alkalmakra is felveheted, és nem néznek rád furcsán miatta, akkor persze venni is lehet. Egy barátnőm pl. esküvő után befesttette kelmefestővel, és most van egy jóképű nagyestélyije. (Az már más kérdés, hogy nincs hová felvennie, és két gyerek után, mint bevallotta, úgyse férne bele…)

    Hozzászólás ↓

  5. köszi a tippeket, a kiszemelt példány elég visszafogott darab, ráadásul két részes, szóval egész sok esélyem van, hogy fel tudjam venni máskor is, és még szülni se szándékozom egy ideig/soha 😀 ja és egyébként pofátlanul olcsó ez a ruha, nem is értem, biztos amiért olyan kis egyszerűke.

    Hozzászólás ↓

  6. Tudja a penész, az én ruhám kölcsönzőből jött – az volt loco a legegyszerűbb és legdrágább is egyben… (Ja, amúgy ezennel felhatalmazást kapsz mindennemű esküdözéssel kapcsolatos kérdések feltételére. Ugyan az enyém már jó rég volt, de az esküvő-környéki rémségek egy része minden bizonnyal kiirthatatlan. :-D)

    (Ezt már megpróbáltam elküldeni egyszer, de akadoz a net, szóval ha dupla, akkor kéretik törölni az egyiket.)

    Hozzászólás ↓

  7. köszi, remélem különösebb tragédiák nélkül megúszom, meghívóm már van, időpont van, helyszínek vannak, nászút megvan, már csak az esti banzájt kell lefixálni, meg a gyűrűket megrendelni…

    Hozzászólás ↓

  8. Drukkolok! 🙂 A legragyogóbban szörnyeteges pillanatot nehéz kiválasztani a saját emlékeimből, de azt hiszem, elég lesz azt is elmondanom, hogy tényleg hálás voltam a jövendő anyósomnak, amikor aszonta: “Ez látszólag rólatok szól, de valójában mi akarjuk kiélni meg kibulizni magunkat”. Ő legalább őszinte volt…

    Hozzászólás ↓

Mondd!