hogyan maradt az orrom a helyén

az úgy volt, hogy másfél hónapja erőt vettem magamon, hogy én most már tényleg megszabadulok attól a két fránya anyajegytől ami az orromon díszeleg (bár nem látja senki). el is mentem az esztékába, főorvos néni ránézett, mondta, hogy ez bizony vágni kell, beutalt a sebészetre, ahol adtak időpontot holnapra. 

türelmesen kivártam a másfél hónapot, tegnap már épp kezdtem izgulni, sosem feküdtem még kés alá, amikor csörren a telefon, hogy ha nem baj, jöjjek inkább ma reggel, mert a doktor úr továbbképzésre megy.

enyhén ideges állapotban odamegyek ma reggel a megbeszélt időpontra, ücsörögök még vagy 45 percet a sebészet előtt, végre behívnak, orvos köszön, orvos rám néz, aszondja, ezt inkább ne vágjuk le, mert nagyobb lesz a heg, mint az anyajegy és ronda lesz az orrom.

hálálkodom majd távozom.

még jó, hogy másfél hónapot vártam erre.

4 thoughts on “hogyan maradt az orrom a helyén

  1. Na, de most már legalább igazoltan nem kell többet foglalkoznod az orrodon az anyajegyekkel. Kivéve persze ha növekedni kezdenek, vagy vándorolni, vagy szaporodni… nem tudom, mennyire vagy hipochonder, szóval ha most azonnal beálltál a tükör elé a helyzetet ellenőrzendő, akkor bocs. 🙂

  2. relatíve jó viszonyban vagyok a tükörrel és a pszichémmel is, szóval még nem kezdtem el sikítozni (csak az agyhártyagyulladástól félek valamilyen misztikus oknál fogva, de annak nem tünete az anyajegy).

  3. Nekem a két mellem között van egy anyajegy, elvileg pénteken kell időpontot kérnem, s kb 2 hétre rá műtik ki. Na de nem akárki -ugyanis a bőrgyógyász engem élből a plasztikai sebészetre utalt vele (lévén ebből is ritka ronda heg lenne egy sima sebész keze alatt). Mondjuk az én anyajegyem változott,nőtt, szóval ha igazolnák, hogy nem kell levenni, már akkor is kivetetném.

Hozzászólás a(z) postmodernystka bejegyzéshez Kilépés a válaszból