nyavalygok itt, hogy miért kellett 9kor kelnem, hogy dolgozzak, ahelyett, hogy mondjuk legalább túrázni mentem volna, vagy körbebiciklizném a velencei tavat, de helyette itt rohadok a szobában és dolgozom, fúj fúj.
aztán meg fúj fúj, hogy mit kell kimennem csömörre családi banzájra, ahol lesz kutya és macska, tehát sok allergén elem, meg idegesítő kisgyerekek, miért nem ülhetnék inkább itthon.
a fene a jó dolgomat.
A Velencei-tó körbebiciklizését leszámítva mintha lelkemből beszéltél volna. (Amúgy rájöttem, miért nyavalygok ilyenkor – csinálnék én bármit, de nem akkor, amikor _mások_ akarják, hanem amikor _én_, jusztis.)
hadd találjam ki, az iskolában te is csak azt tanultad meg, ami érdekelt, azt viszont kifejezetten jól? 😉
Eltaláltad. 🙂
megnyugtató érzés, hogy nem vagyunk egyedül. ugye milyen könnyű így az életünk? 🙂