tegnap, és már sokszor máskor szembesültem azzal, hogy milyen kellemetlen, ha valaki állandóan csak a munkájáról beszél, főleg, hogy ezt többnyire negatív értelemben teszik az emberek. szóval engem csak félig kövezzetek meg, mert szeretném _vidáman_ elújságolni, hogy sikeresen bedolgoztam magamat egy olyan helyre, ahol emberien fizetnek, emberi leadási idők vannak (hetente x rész, semmi torlódás, vagy last minute sikítozás), és ha jól számolom, simán dolgozhatok úgy, hogy két nap meló, egy nap pihi, és még éhen se halok. szóval ezek szerint megérte eddig szívni mindenféle kétes helyeken rohamtempóban.

szintén kellemes jelenség, hogy péntek-szombat nem kellett dolgoznom, így pénteken aludtam és este össze-vissza bóklásztam a városba, össze-vissza a nyelveket kevertem (meg a piákat is), majd egy francia nyelvű murakamival beájultam az ágyba, és meglepődtem, hogy "nahát, ez egész jó".

szombaton folytattam a könyv vonalon, teljesen véletlenül belebotlottam tony curtisbe, aki igenis tud magyarul, láttam ljudmila ulickáját, de olyan hosszú volt a sor, hogy feladtam és boldogan konstatáltam, hogy az animus féle skandináv krimikből konkrétan már mindent olvastam, beleértve a camilla lackberg féle jégkirálynőt, ami fél éve vettem meg párizsban, itt viszont csak tegnap jelent meg (ott gyorsabban kapcsolnak). jelzem, lehet, hogy lassan át fogok térni valami egyéb nemzet krimijeire, mert az állandó vérfertőzés és leírhatatlanul szörnyű bűnök kezdenek unalmassá válni.

viszont megvettem az isteni színjátékot képregényben, pontosabban a pokoli színjátékot. alig várom, hogy elkezdhessem.