a minap elindultam budi papírt venni a rossmanba a sarokra, út közben eszembe jutott, hogy veszek egy u lakatot is a szemközti bicikliboltban, kis meditálás után úgy gondoltam, inkább azzal kezdem, mert mégis csak jobb egy u lakattal a hónom alatt bevonulni a rossmanba, mint 10 guriga 4 rétegű rötyi papírral.

a közelgő május elsejei hosszú hétvége örömére az egyébként elég nagy bicikli bolt tele volt biciklit vásároló emberekkel (méghogy világválság, abban a boltban 80 alatt nincs bringa, és nem az olcsóbb kategóriát vették, higgyétek el). nagy nehezen megtalálom a lakatot és beállok a kígyózó sorba. ácsorgok, bámészkodok, a sor nem halad. többen feladják, közelebb kerülök a kasszához, ahol még mindig ugyanaz a két ember áll. vettek egy biciklit, ki akarják fizetni, de biciklit közben hátul épp beállítják. na jó jó, de milyen biciklit vettek? egy olyan szürkét, háromszázé, versenyt. pénztárosnő üvöltve érdeklődik a kollégáitól, ugyan má, mit vettek ezek és mennyié, mit üssek most be. míg kiderítik, a vásárlót elkísérő köpcös 30-as pasas egyre hangosabban nyavalyog, hogy siessenek már, mert ő rossz helyen áll az audival, és neki kell hazavinnie a bringát. a vásárló felajánlja, hogy addig ő kiáll a sorból, hadd haladjon, mire a pénztáros ráförmed, hogy az nem úgy van, mert a négy ezer forintos lámpát ő már beütötte a gépbe, meg kell várni, míg kiderül, hogy mennyibe is kerül pontosan a háromszázas bringa. ezen a ponton két dolog történik, egy jó és egy rossz: a jó, hogy a kedves vásárló úgy dönt, kifizeti a négy ezer forintot külön, a rossz pedig, hogy audis barátja felfedezi az egyik falra felszeret különböző dudákat és kürtöket, és elkezdi őket sorban kipróbálni. egy roppant idegesítő hangú béka megtetszik neki, azt nyomogatja megállás nélkül, közben az ujján pörgeti a slusszkulcsot és vigyorogva figyeli a sorbanállókat. "- nem zavar titeket?" senki sem felel. "jól van, akkor folytatom, majd szóljatok, ha elegetek van belőle". erősen elgondolkodom, hogy véletlenül bumerágnak nézem az u lakatomat, és véletlenül kupán vágom a jóembert, majd kidobom a mellem és rámosolygok, hogy jaj bocsi, a csúnya lakatocska kicsúszott a kezemből.

hab a tortán, hogy amikor a nagy dudálást megunta és épp csend lett egy percre, a mögöttem álló pasas üvöltve elkezdett telefonálni a fülembe, hogy drágám lakatot veszek neked, fantasztikus, azt írja, hogy hetes védelem a tizenkettőből, jó lesz, ugye? lelkesen hadonászni egy nyözöge sodronyzárral, egy manikűrollóval szétvágom egy perc alatt (a minap egy ilyennel láttam lekötve két trek versenybiciklit, a darabja félmillió fajtából). amikor a pasi továbbra is üvöltve azt ecseteli, hogy mit és hol fog vásárolni vacsorára, erősen gondolkodom, hogy véletlenül megvakarom a hátam közepét és az ő agylebenyét az u lakatommal, de végül megesik rajta a szívem, és kedvesen javaslom neki, hogy inkább vegyen egy ilyet, mint én, sokkal jobb. annyira megörül nekem, hogy el is küld, hozzak neki egy ilyen remek lakatot, nehogy má fel kelljen adnia a remek helyét a sorban. hát baszd meg, remélem a csajod a lábára ejti a kurva lakatot és eltörik a lábujja.