miért nem képesek az emberek elhinni, hogy igenis lehet az átlagnál gyorsabban elvégezni szellemi feladatokat? lehet, hogy nem szokványos, és ritkán látnak ilyet, de megesik. például velem.

világéletemben gyorsabban fejeztem be mindent szellemi feladatot, és ez rengeteg embernek nem tetszett. legjobb abszurd példa gimnáziumi éveimből származik, amikor utolsó évben rendszeresen be kellett menni szombatonként 4 órás próbaérettségiket irogatni. nem egyszer, hanem mondjuk minden második héten. tudván, hogy a francia oktatási rendszer összekeveri az iskolát a gyárral, ezért rendkívül lélekelemelő volt heti 5 napot reggel 8-tól délután 5-ig a tanintézményben dögleni, majd szombaton még 8-tól délig. lényeg, hogy az első három dolgozat pont irodalom, filózofia és angol nyelv volt, másfél óra alatt befejeztem őket mert történetesen jó voltam ezekből a tantárgyakból (ez az angolt leszámítva azt jelenti, hogy 8 oldalas elemzéseket/értekezéseket írtam meg). beadtam, hazamentem, visszafeküdtem. a harmadik után behívtak az igazgatóhoz, hogy ezt hogy képzelem. miért nem használom ki a 4 órát, nem lehet így összecsapni a dolgokat. kérdően mutogatok a csillagos ötösökre amiket kaptam a korábbi dolgozatokra, hogy mit csaptam ezen össze? de hát én nem olvasom át. de igen. akkor olvassam át még egyszer! biztos tudnék még mit írni. de hiszen már így is bőven meghalladtam a minimális terjedelmet. nem baj, mutassak nagyobb tiszteletet az érettségi intézménye iránt, meg egyébként is, ilyet még nem látott a világ, hogy a diák nem használja ki az időt, amit kap, ne vicceljünk már, ez pofátlanság. nem faggattam őket arról, hogy ezek szerint a munka minőségét az izzadtság mennyisége határozza meg, vagy az, hogy esetleg "megérdemlem" e a jó jegyet 4 óra látványos szenvedés után? nem baj, hogy nem jut eszembe a berlini fal leomlásának pontos dátuma, ha én 4 óráig látványosan próbálok visszaemlékezni rá, akkor azért megkapom a pontot a kérdésre? esetleg ha félreértelmeztem pascal szavait, akkor erre én magamtól rá fogok jönni, csak üljek ott elég hosszan? mi lett a végeredmény? megtiltották, hogy hazamenjek, minimum 3 órát bennt kellett ülnöm minden egyes ilyen dolgozaton. az első órában az asztalra borulva aludtam, utána még félóráig reggeliztem, mindenki boldog volt.

napjainkban: egy korábbi beszélgetésben véletlenül elárulom egy szerkesztőnek, hogy én egy nap alatt megcsinálom a 20 perces sorozatot amit ő szerkeszt. hülledezik a telefonban, hogy de hát azt nem lehet annyi idő alatt megcsinálni. már bánom is, hogy szóltam. meg is van az eredménye, három nappal később hív, hogy ő akar úgy határozott, hogy a két lehetséges percdíjból az alacsonyabbikat fizetné nekem, mert a szövegemen nagyon érződik, hogy "sietek". ne értsem félre, nagyon szépek, magyarosak és mondhatóak a kiállásaim, sokkal jobbak, mint a korábbi fordítóé, és nagyon jól érzem a ritmusát és a lendületét a sorozatnak, de apró dolgokon jól érződik, hogy "sietek", hisz az előző részben is ni, azt írtam plafon, nem azt, hogy mennyezet. ő teljesen biztos benne, hogy én tudom, mi a különbség, de hát tudja, milyen sok dolgom van, bizonyára ezért vagyok kénytelen így sietni és a nagy rohanásban felcserelém a két szót, van ez így. életemben nem találkoztam ezzel a nővel, mondjam most azt neki, hogy higgye el, így hirtelen fingom sincs, mi a különbség a kettő között, bizonyára a templomnak nem plafonja van, de családi házak esetében nem tudom, miért nem használhatom őket szinonímaként. de főleg, kezdjem el neki magyarázni, hogy ez a szöveg át van olvasva általam egyszer, és még egyszer valaki más által, nincs benne helyesírási vagy gépelési hiba, ha 4 nap alatt csinálnám meg ezt a munkát, akkor is bennehagynám a plafont, mert amikor dolgozom, készen esnek ki a dolgok az agyamból, a lehető legjobbat írom le, amire képes vagyok és ahogy pascal félreértelmezet szavait, ezt a hibát se fogom kiszúrni, mert az agyamban van valami félrekódolva, nem az idő-tér kontinuumban.

(és még van pofája megkérdezni tőlem, hogy ez így nekem anyagilag megéri-e. bizonyára kurvára megéri nekem bruttó 10 000 forintért négy nap alatt megcsinálnom egy részt, vagy nem is tudom, pontosan mit képzel, fotoszíntétizből élek és a számláimat is oxigénnel fizetem be, vagy mi a fasz?)

hihetetlen dimenziókban fel tud baszni az emberi korlátoltság. ugyanez a nő nem mondott volna semmit, ha előadom a hattyú halálát, hogy iiigen, ez egy nagyon nehéz feladat, 2-3 napot szokott igénybe venni, pontosan ahogy ő azt megmondta, ő se tudná gyorsabban megcsinálni, akkor én már végképp nem. hogyan is tudnám. hisz én is tudom, hogy a jól végzett munka csak összecsapott munka lehet. nyilván.

az ilyen napokon annyira kristálytisztán látom, hogy nekem semmi keresnivalóm nem lenne egy szervezett munkahelyen, mert nap mint nap ezzel a gonddal találkoznék…