azt kell, hogy mondjam, remek volt a lánybúcsúm. sosem voltam még ilyen ünnepségen, de lenne rá mód, bármikor megismételném. voltak vicces feladatok, aminek kapcsán szereztem egy ófrancia jegyzetet, felmásztam a szimplakert pultjára egy üveg baileysért, megtaláltam a 300,000 izlandi közül azt az egyet, aki történetesen budapesten jár. egész este egy óriási bugyogót lobogtatva haladtam, kivéve, amikor épp istentisztelet kezdődött a kálvin téri református templomban és valamiféle menet épp vonult befele. itt inkább megtorpantam, de ettől függetlenül kicsit nekimentünk az egyik tubásnak, de legalább nem szált ki a bugyogó a kezemből. természetesen árultam petrezselymet is, méghozzá rendőröknek, meg mindenféle tarháló punkoknak, akik kicsit belelegelésztek, majd nem vették meg, én meg nem adtam nekik pénzt borra, mindenki jól járt.
egy szó, mint száz, remek buli volt, közepesen részegedtem csak le a vége felé, de azt is kitáncoltam magamból, viszont rengeteg barátom ott volt, egyik kedvesebb, mint a másik. egyetlen szépséghiba, maga pogány judit maga nem volt hajlandó aláírni a bugyimat, bár jelzem, én is hülyének néztem volna magamat szerintem hasonló helyzetben.
most már csak azt várom, hogy hazahozzák fijanszét, akit ma reggel 9kor elraboltak, és elvileg holnap reggelig nem is nagyon kell várnom. majd csak elütöm az időt addig…
Ragyogó. Jobbat kívánni sem kell. (Ha a fijanszét hazahozzák, csekkold le, megvan-e még a jegygyűrűje. Az a gyanúm, ilyesmi csak a hülye viccekben meg persze velünk történhetett meg, de ki tudja…)
hihi 🙂 a jegygyűrűk a polcon figyelnek épp, fijanszé még sehol, de persze még mindig lenyelheti jövő szombatig, vagy hasonló abszurd baromság, ami csak velem (és ezek szerint veled) esik meg :p
Annyira nem volt gáz a dolog, merthogy _tudta_, hová tette le, na de azért mégis… 🙂