na, akkor kezdjük azzal, hogy fijanszé is no more fijanszé, hanem Hubbie, idővel a linket a blogjára is átírom.

tegnap éjszaka jöttünk haza a nászútról, amiről mindenki úgy kérdezget, mintha minimum mekkába mentem volna zarándokolni, esetleg űrsétáltam volna egy picit, szinte már szégyellem azt motyogni, hogy köszönjük, remek volt, de szinte semmiben sem tért el egy normális nyaralástól, leszámítva, hogy sokkal fáradtabban indultunk el, jobb szállódában laktunk és kívételesen egyáltalán nem vesztünk össze a 10 nap alatt, ami merőben szokatlan, mert egy rituális veszekedés külföldön, _az kell_. 

mindenesetre természetesen nem panaszkodom, olaszországba menni mindig felemelő érzés, főleg, amikor olyanokat mondanak a hotelben zajló konferencián, hogy "veinti minuti di bréjnsztórming", mindezt a megfelelő olasz énekelgető hangsúllyal.

a tespedésen kívül csináltunk pár érdekes dolgot, mint például átszárnyashajóztunk a tó másik felére (a garda-tónál voltunk, ha nem említettem volna), ami határozottan érdekes volt, életemben nem ültem még szárnyashajón.

hasonlóképp sosem bicikliztem még olaszországban, ami helyenként siralmas volt, helyenként kellemes, mindenesetre vért izzadtam néhány emelkedőn (strandpapucsban kölcsön biciklin tényleg nagyon vicces), majdnem sírva fakadtam, amikor egy 70 feletti bácsika profi versenybiciklin mosolygva leelőzött, majd eufóriában úsztam, amikor 2,5 kilóméteren keresztül csak fékeznem kellett a lejtőn. szintén kellemes volt csobbani egyet a tóba félúton, viszont teljesen lehangolt lettem, amikor kiderült, hogy a rengeteg szenvedés alatt mindössze 12 kilómétert tettünk meg…

voltunk még helyi piacon is, ahol megtudtuk, hogy az idei divatszín egyértelműen a lila és úszkáltunk a tóban is, amikor nagyon tiszta és hihetetlen hideg.

bővebb beszámolót és képeket a héten valamikor rakok fel, most belecsöppentem a pesti szervezkedésbe, rég voltam ennyire kipihent és harmonikus, ennek örömére újfent adok egy esélyt a spinningnek, remélhetőleg jó lesz és nem halok meg az első 10 perc után, vagy ha mégis, akkor mindezt legalább egy minőségi katarzis közepette teszem.