magántanítási kultúra

naívan gondoltam utánanézek a magántanításnak a neten. hát gyerekek… hogy miket találtam! a francia nagy szívügyem, így talán érthető, ha sikítozok, amikor azt látom, hogy "első éves francia szakos hallgató vagyok az ELTÉn, van egy középfokú nyelvvizsgám, vállalok alapfokú nyelvvizsgára felkészítést" és mondjuk kér 1650 forintot 60 percért. persze, hogy mindenki hozzá fog tódulni, mert ő a legolcsóbb (bár volt 1400-ért is), de hát könyörgöm! van olyan is, aki skype-on keresztül vállal angol óraadást. bizonyára tudatában van a tanár-diák kapcsolat fontosságának (végülis vannak szmájlik is a világon…). és a nagy része bölcsész hallgató, a fele szakfordítónak is vallja magát. uram ég. 

eddig azt hittem, csak a fordításban akad mindig valaki, aki alád ajánl, és elvégzi a munkát szarul, de ezt elnézzük neki, mert senkit se érdekel a fordítás minősége. azt gondolná az ember, hogy az mégis csak számít, hogy mit pofázik nekem valaki az én pénzemen hetente iksz alkalommal. de ezek szerint az is mindegy…

szeptembertől vadászhatom én is a tanítványok, de nem 1650-ért. vicces lesz, érzem.

2 thoughts on “magántanítási kultúra

Hozzászólás a(z) csipkepitty bejegyzéshez Kilépés a válaszból